Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

nyitott, s aligha bizonyítható. E kérdésben álláspontját igy foglalja össze: "Bármit gondoljunk is a darab egyes részeiről, az egész, úgy, amint előttünk megjelenik, kétségtelenül egyetlen elme jegyét hordozza, ez az elme nagyon élesen Shakespeare-é és Shakespeare-é az előadás folyamatának irodalmi újdonsága is."^ És a szöveg autentikusságának bizonyítására szövegszerű megjegyzéseket keres és mutat ki a Pericles és más Shakespeare-darabok között. Meglehet azonban, soha nem sikerül hitelt érdemlő módon bizonyítani az apaság kérdését. A mü azonban megszületett, s a dolgok rendje szerint élni akar. Valaki mindenesetre csak megírta ezt a darabot, és a darab természetszerűleg műfajában is, szerkezetében is magán viseli a kor bélyegét. A darab tehát lenyomat is és válaszkísérlet is, kísérlet a kor kérdéseivel való drámai szembenézésre. A darabot sokáig játszották, nagy sikere volt, a benne feldolgozott problémák is nyilván olyan közönség-szükségletet elégítettek ki, melyek a darab közegében 16 tiszta megfogalmazást kaphattak. Ezt a tényt a magam részéről sokkal fontosabbnak tartom, mint a szerzőséggel kapcsolatos csont rágást. Sokkal fontos

abb, hogy mikor született a darab, hogy minden eddigi jel szerint rajta közvetlenül lemérhetők a dráma funkciójában végbement változások. Mivel sem a dolgozat keretei, sem célja nem teszi szükségessé, itt csak utalni szeretnék a darab körüli, tovább gondolandó problémákra: alaposan meg kellene vizsgálni a Shakespeare-dráma viszonyát az 1605 körüli időszak drámaterméséhez. Beható vizsgálatot igényelne, hogy a dráma funkciójában beállott változások milyen mélyebb okokra vezethetők vissza. Különösen fontos volna a közízlés változásának a vizsgálata, a