Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Szilassy Zoltán: Erzsébet-kori poétikai és dramaturgiai kérdések

A cimben jelzett gazdag problémakörrel könyvtárnyi anyag foglalkozik, szakkatalógusba lennének foglalhatóak. csak a megközelítési szempontok is. Ezért itt, szándékunk szerint, csak néhány adalékkal szolgálunk, amelyek hozzájárulhatnak a probléma szinház történeti és a XX. századból fogalmazódó megközelítéséhez. Kiindulópontunk egyszerűen summázható: beszélhetünk-e egyáltalán egységesen felfogott és értelmezett Erzsébet-kori dramaturgia ról annale tudatában, amit igen számos szerzővel egyetemben George Steiner igy fogalmaz meg: ma már szinte meghökkentő az a különbség, amely az Erzsébet-kor színházi gyakorlata és a korabeli poé tikák: elmélete között fennállt. /STEINER,- 23. o../

1 Shakespeare és kortársai a klasszicizmus mindegyik szabályát áthágták: nem tartották be az ún. "hármas egységet" /amelyről egyébként Arisztotelész nem is tesz említést!/, kórust elvétve s akkor is megváltozott funkcióval alkalmaztak, tragikus és komikus elemek keveredése odáig fajult, hogy már-már lehetségessé vált a középfajú szinmü és a tragikomédia kritériumainak megfogalmazása /vö. "problem plays", "history plays", "chronicle plays"/ - bár ez nem, vagy csak bátortalanul történt meg. Szigorú klasszicizálok, mint Ben Jonson /vö. Sejanus előszava, 1603/ vagy Dryden /vö. Essay on Dramatick Poesy

, 1668/ is kénytelenek voltak számos engedményt tenni a korizlésnek. Az elméletalkotó számára az Erzsébet-kori dráma már a műfajelmélet legalapvetőbb szintjén /a műfajok meghatározásánál/ is kaotikusnak tűnhet. Idézzük pl. Thomas Preston Cambyses c. 1969-ben bemutatott drámájának müfajmeghatározó alcímét: "szomorú tragédia kellemetes vidámsággal keverve" /SZÉKELT, 38. o./» vagy még ismerősebben hangzik Polonius kommentárja a vándorszinészekről: "A legjobb játékosok a világon: mindegy nekik, tragédia, komédia, történeti, pésztori, vigpásztori, historico-pásztori, tragico-his toriai, tragico-comico-historico-pásztori mü; helyegység vagy kor lát1

an színváltozás. Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég köny nyü nekik." /Hamlet, II.felv. 2.szin; ford.: Arany János/