Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)
Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/
minta szerint, de a lassan helyükre kerülő lények az átalakult mindenségben mindörökre őrzik sebeiket, az őket ért bántalmak nyomát."^ Szereplőink végig idegen közegben mozogtak, "önmagában is változékony világban", idegen városokba vetődtek,idegenek voltak talán még önmaguknak is. Shakespeare itt olyan problémákat jelenít meg, mely úgy érzem, ma sem veszítettek aktualitás ukbó 1. A darab jelképei. Metafora és groteszk A darabban felhasznált metafora-kincs - jelenlegi tudásom alapján - hármas szinteződé s t mutat. Az első szint az anyag nevek, természeti jelenségek feltűnően hangsúlyos, a darab minden rétegére kiterjedő felhasználása. Álljon itt néhány jellemző példa: "De mily változást / Küld a nagy Égï A száj melynek minap / Föld, viz és levegő alig tudott / Elég ingert és ételt adni..." /I. 4, p.352./ "Enyhüljetek haragvó csillagok! / Gondoljátok meg, villám, szél, eső, / Halandó nem száll szembe véletek..." /II. 1. p.356./ "Egy halandó, kit a hullám s a szél / Labdává tett, hogy roppant udvaron / Dobálhassák..." /II. 1. p.358./ "Olyan viszály kisérte jöttödet, / Milyet föld, ég, viz csak keverhetett, / Hirdetni, hogy jössz." /III. 1. p.374./ "S te balgán bepanaszlod a telet / Az Égnek, hogy kiirt minden legyet, / De azért tanácsomat követed." /IV. 3. p.390./ Tetszés szerint szaporíthatnánk a példákat. A szint közös jellemzője, hogy a metafora-készlet többnyire csak a verbális közlések szintjén mozog és strukturális szerepet legfeljebb, ha másodlagosan tölt be,. Differenciáltabb és kidolgozottabb a metafora-