Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák
ma-műfaj szempontjából a Badeni sokkal jellemzőbb, viszont a Rendszabály témája sokkal provokálóbb. A dolgozat, ha nem is védőbeszéd akart lenni, de szeretett volna igazságot szolgáltatni ennek a szivesén elfelejtett, kicsit lenéett és nagyon kevéssé ismert periódusnak. A tandráma az epikus szinház formaproblémáinak mintegy felnagyítása. A nagyitás következtében ezek a problémák kicsit eltorzitva jelentkeznek. A tandrámákat ugyanaz az indulat, ugyanaz a hit mozgatja, ami egész munkásságát. Mivel maga körül nem látott bizonyosságot, ezért ezekben a müvekben teremtett egy szilárd értékrendet. De láttuk, a müvek formaproblémái, különösen a liraiság elárulják, hogy a szilárd értékrend csak "Soll en"-ként van jelen. A mossianisztikus hit, az indulat, a doktriner s ég, ugyanakkor minden megmerevedés gyűlölete, a változtatás igénye Brecht egész életmüvére igaz, csak a tandrámák esetében felfokozva, eltúlozva, de az egyensúlyt fel nem billentve. Idézzük végül hogyan jellemzi saját gondolkodását: "A világosság iránti szeretetem eléggé homályos gondolkodásmódomból fakad. Kissé doktrinerré váltam, mert sürgős szükségem volt útmutatásra. Gondolataim könnyen összezavarodnak, ezt nyugodtan elismerem; engem ez nem nyugtalanít. Ha kigondolok valamit mindjárt hevesen szembeszállók vele, egyszersmind aggályoskodva mindent újra kétségbevonok, holott épp az imént még gyerekesen örültem annak, hogy legalább valamit valamelyest biztosnak láttam, ahogy elhitettem magammal, a szerény igényekhez mérten. "
