Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák
zel lángra lobbantja érzelmeinket. Igen ám, de nem érzelmeinket, hanem értelmünket kell lángra lobbantani. ... Politikai szem p ontból . idegenkedem a muzsikától. A zene felbecsülhetetlen mint végső lelkesitő eszköz, mint felfelé és előre hajtó erő, ha a szellem elő van készitve a hatására. De ugy kell lennie, hogy az irodalom megelőzze a zenét. A zene egymaga nem viszi előbbre a világot. A zene egymagában veszélyes, A zene hatékonyságát, annak veszélyei nélkül szerette volna felhasználni Brecht. Mikor a "Megjegyzések az operához"-ban a drámai és epikus zene különbségeit, zene és szöveg viszonyát vázolja, az teljesen Settembrini szellemében történik. Drámai epikus "A zene felszolgál a zene közvetit a szöveget felfokozza a zene a szöveget értelmezi megerősiti a szöveget a ene feltétele a szöveg illusztrál a zene állást foglal festi a lelkiállapotot a zene megadja a magatartást."^ A Rendszabály kritikái közül Hans Heinz Stuckenschmidt irása teszi fel a kérdést, hogy voltaképpen miért is szükséges zene a tandrámához, és mi a funkciója. Arra a következtetésre jut, hogy egy olyan zene, amelyik radikálisan visszautasítja, hogy a szellem narkotizálásának eszköze legyen, "...nemhogy felesleges lenne a tandrámában, hanem éppenséggel szükségszerű. Ez pedig az emberi értelem azon sajátságos tendenciájával magyarázható, hogy szigorúan és egyszerűen megformált igazságokat könnyebben befogad és megjegyez, mint a meg nem formáltakat". ' Tehát a zene funkcióját pedagógiai hatásában látja, abban, hogy az énekelt szöveg gyorsabban, könnyebben vésődik az ember agyába. A tandrámákat közös vonásaik, összefüggésük alapján, ugyanakkor egyedi sajátságaik figyelembevételével szeretnénk elemezni. Részletesebben csak az "Óceánrepülés"-re, a "Badeni tandrámá"-ra, az "Aki igent mond és aki nemet"-re és a "Rendszabály"-ra térünk ki, mivel ezek ugyanazon probléma - egyén és közösség viszonya - különböző oldalait vizsgálják, és mivel eszmei-formai megoldásaik problematikusabbak, mint a "Kivétel és szabály" és a "Horatiusok és Kuriatiusok". Egyén és közösség viszonya szempontjából is két részre osztható: az Óceánrepülés és különösen a "Badeni" a közös-
