Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák
elrejti. Gyakori egy külső ember, az Idegen bevezetése, amely lehetővé teszi, hogy a szinpadi cselekmény az ő szemlélődése, vizsgálódása tárgyaként jelenjék meg. Igy jön létre az epikus alany-tárgy viszony, mely, bár itt tematikusán jelentkezik, természetét tekintve formális jellegű. "Az ellentmondás-mentes stilus kialakulása ugy következik be, hogy a formai funkciót is viselő tartalmak végülis egyértelmű for8 maként csapódnak ki, és ezzel fel is robbantják a régi formát." Ezt a fordulatot Erwin Piscator és Bertolt Brecht hozza meg az epizálódási folyamatban. "Piscator azzal biztosit adekvát formát az emberi tárggyá válás történelmi folyamata - társadalmasodás - számára, melyet az emberek közötti eseményekbe való drámai átemelés megfordit és megszüntet, hogy rendezéseiben még egyszer visszájára fordítja anyagát."^ Amit Piscator elvégzett a rendezés terén, azt mélyitette el Brecht drámairói és szinházi gyakorlatában. Az embert mint a tudományos vizsgálódás tárgyát"^" 0 a "téma esetlegességéből a forma általánosságába" helyezi át. Tehát a Szondi által jellemzett folyamat teremti meg a feltételeket ahhoz a döntő változáshoz, amelyhez a drámatörténetben Brecht neve fűződik. Brecht maga is igen pontosan jelölte meg az epikus dráma előzményeit a Kölni rádióbeszélgetés cimü Írásában: "Igen, mindenesetre tőlünk való ez a teória az epikus szindrámáról. Meg is próbáltunk előállitani néhány epikus drámát... De kísérletek epikus drámát csinálni sokkal korábban voltak. Mikor kezdődtek? Abban az időben kezdődtek, amikor a tudomány nagy startja volt, a mult században. A naturalizmus kezdetei az epikus dráma kezdetei voltak Európában. Más kultúrkörökben, Kinában és Indiában ez a haladottabb forma már kétezer esztendővel ezelőtt megvolt. A naturalista dráma a Zola- és a Dosztojevszkij-féle regényből született, ez pedig a maga részéről ismét a tudomány behatolását jelezte a művészet terrénumára. A naturalisták /Ibsen, Hauptmann/ megpróbálták az uj regények uj problémáit szinre vinni, és nem találtak erre más formát, mint éppen ezekét a regényekét: epikusát. " 1]Szondi kijelölte Brecht helyét a történelmi-esztétikai fejlődés folyamatában. Ezt mi egy kérdéssel egészítenénk ki: miért éppen
