Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

Végeredményben mindkét eaetben arról van szó, hogy a Kövér állitásai és következtetései hazugnak, ill. hamisnak bizonyulnak. E lelepleződés komikus hatást tesz a befogadóra. Ugyanakkor e komikus hatásokat nem lehet elválasztani a fantasztikumtól /a fentiekben már volt szó az egyre valószerütlenebbé váló, és a valósággal egybevetve mégis naturalisztikusnak ható eszközökről/, illetőleg a fantasztikumot tápláló, annak alapul szolgáló ellentmondástól, amelyet az irói véleményezés tragikusnak lát, hiszen emberek erkölcsi és fizikai megsemmisülését okozza. Az ily módon előttünk álló, a groteszk alaphoz szükséges és elégséges tragikum kifejtése konkretizált formában a fantasztikum segítségével történik meg, nem anélkül azonban, hogy ne kereshessünk egy különös-logikai rendszert, belső formát a műalkotásban, amelynek különös logikuma azonos eredetű, de minőségi foka miatt eltérő a fantasztikum belső logikájától. Valóban igaz az, hogy a fantasztikum belső fejlődése egybeesik a cselekmény és a jellemfeltárás, fejlődés fo pontjaival. Azonban, ha figyelmesebben szemügyre vesszük ezeket a pontokat, akkor szembetűnőnek találjuk azt, hogy ezek a pontok vagy valamifajta komikus, vagy az illogikum miatt /mert a fantasztikum hirtelen ugrása, ugrásszerű továbbfejlesztése első szinten illogikumnak tűnhet és tűnik/ komikus hatás éri a befogadót. E járulékosnak tünő elemek-eszközök s az általuk kiváltott hatás törvényszerűnek látszó felbukkanása az eralitett pontokon, va38 lamint heterogén voltuk arra késztet bennünket, hogy a darabban, mint groteszk műalkotásban megkeressük az előzőekben már taglalt különös logikai rendszert, belső formát; hogy e belső forma és a fantasztikum kapcsolatának elemzése megvilágítsa: 1. a fantasztikumnak ebben az esetben sajátos kötődését a belső formához; 2. hogy - elméletileg, általánosítással - bizonyítottnak lássuk a fejezet elején megkockáztatott hipotézisünket a groteszk müvek belső formájával és eszközrendszerével, ezeknek egymáshoz való viszonyával kapcsolatban. Mivel emiitettük, hogy a mü groteszk alapjának tragikuma a fantasztikumnak alapul szolgáló ellentmondásra vezethető vissza, valószinünek látszik, hogy a különös-logikai rendszer, belső forma kiinduló állitása kevés eltéréssel egybeesik a fantasztikumot elin-