Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

vizsgálja a színházról, pontosabban a szinházi előadásról alkotott elképzeléseit, és mintegy feladni kényszerüljön saját, eddigi konvencionális szerepét - a nézőét. Fikciót emiitettünk, nemcsak a hagyományos művészi absztrakció első lépése értelmében, hanem azért is, mert a valóságban a néző néző marad. Az elindított folyamat azonban kétirányú: átrendezi a szinházi előadásról alkotott elképzeléseket, azt a tételt állitva fel - a darab konkrét cselekményére támaszkodva -, hogy a szinházi előadás nem önmagával, hanem a megelőző - tehát az első "igazi" előadásig terjedő - szakasszal azonos. Ezt az uj logikai kapcsolatot aknázza ki szerzőnk: segítségével ti. megkérdőjelezi a szerep - szerepjátszás fogalmát is, ill. átrendezi az arról alkotott elképzeléseket: a darab Szinész-szereplői civilek és szinészek ugyanazon a szinpadon; a Szereplő-szereplők civilek és szinészek ugyanazon a szinpadon - mindenki szinész, mert szinpadon játszik, mert egy, a személyiségétől idegen személyiséget ölt magára. Eddig viszonylag egyszerű: a kétszeres megcsavartságot az okozza, hogy a Szereplő-szereplők nem idegen szerepet játszanak, hanem a saját életüket: de játsszák. A fogalmak s a logikai kapcsolatok átrendezésének ezen a fokán már nem csupán egyetlen különös logikai kapcsolatról beszélhetünk, hanem különös logikai rendszerről. E különös logikai rendszer mint már említettük - az egész darab menetét át meg áthatja, az egyedül lehetséges logikus gondolatmenetet alkotja benne az alapfikció elfogadása után. Sajátos eszközéül a látszólag önmagával bizonyitható tétel - a szinpadi előadás nem önmagával, hanem a megelőző időegységgel azonos - következetes végigvitelét választja, amely tételt azonban a megalkotott és szinpadra állitható darab objektiv léte bizonyit. Az alapélmény, a tragikum szorosan kapcsolódik ehhez: egészen pontosan a szerep - szerepjátszás fogalmának átértékelődése az, amely segítséget nyújt a torz tragikum kifejtéséhez. Miben áll ez a torz tragikum? "Mintha csak egy olyan labirintusban lennék, ahol lelkünk a sokfelé vezető, kanyargós hamis uton a kijutás reménye nélkül bolyong. És egy hermát látok ebben az útvesztőben, egyik arca sir,