Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

ahhoz -az előző részben található konkrét darabelemzés eredményeinek mintegy "ujraáltalánositása" szükséges; mégpedig két szempont figyelembevételével: 1. a torzult tragikumnak /mert torzult figurának/ megfelelő forma realizálódása a drámai szituáción belül; 2. a groteszk műalkotásnak - már sokszor emiitett - különös logikai rendszere, mint sajátos belső forma; mint a sajátos minőségű groteszk alapkövetkezménye; a groteszk alap - és e különös logikai rendszer - a belső forma "együttműködése". Feltevésünk szerint /mint már az előzőekben is volt erről szó/ a tragikum torzultsága elsősorban a komikum különféle fajtáinak jelenlétében nyilvánul meg. Mivel szinpadi előadásra szánt müvekről van szó, fel kell tételeznünk, hogy az irott szövegben lévő lehetőségek éppen csak jelzések: éppen azáltal, hogy csak a szavakkal kifejezhető komikumot jelzik, mert csak azt jelezhetik /az irói utasításokat itt nem vehetjük figyelembe, mivel a szinpadi megvalósulás a legritkább esetben fedi teljes mértékben az iró előzetes szinpadi elképzeléseit/; és éppen azálta: 3, hogy nem foglalják magukba a szinpadi előadás során realizálható, szövegen kivüli komikus hatásokat. Ettől eltekinteni: képtelenség; viszont számbavenni ezeket a lehetséges, már színpadon realizált hatásokat, szintén az; csupán esetleges eredményt kaphatnánk, amelyet seramiképpen sem lenne szabad általánosítanunk. Mintegy "kompromisszumként" kínálkozik a megoldás: a miiben látensen adott komikus lehetőségeket ugy értelmezni, hogy azok a szó és az akció optimális /tehát a mű tartalmát hűen kifejező/ igénybevételével a szinpadon olyan hatást érnek el, amely maximálisan kifejezi a groteszk alap gragikuraának másfajta minőségét a "tiszta" tragikummal szemben. Vagyis: nem csupán azt jelzi, hogya tragikum - a figura valamely külső vagy belső elégedetlensége miatt - nem fejlődhet ki a kellő mértékben, vagy pedig teljes realizálódása csak a komikum igénybevételével képzelhető el, hanem elsősorban jelzi az eleve más minőségű tragikumot: a deformációt, a torzultságot. Mint az előzőekben láttuk, a Tóték c. drámában e torz tragiku17 mot valóban a komikum "vendégszereplése" fejezi ki. Elképzelhető azonban, hogy a deformációt más eszköz igénybevételével ábrázolja az alkotó, pontosabban: a torzultságot egy másik, nem komikus ha-