Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Kerényi Ferenc: Az operaháború

drámai szoprán-szerepek sora: az eredetileg is neki komponált Bát hory Mária címszerepe, a Hunyadi László Szilágyi Erzsébetje és a korai Verdi-operák hősnői, mint Abigail a Nabuccó

ban és Lady Macbeth. Bmberi-miivészi tulajdonságainak java kerekedett felül: a szinház 1841-től 1848-ig vezetett büntetőkönyvében egyetlen egyszer szerepel a neve, próbakésés miatt; a Párizsba készülő Egressy Gábornak ő kölcsözön összeget az elutazáshoz, S hogy jelképes mozzanattal zárjuk a Bartay-korszak eredményeit, idézzük fel a két város reformellenzékét tömöritő Nemzeti Kör uj otthonának avatási ünnepségét 1843 októberétől. A díszvacsorát hangverseny előzte meg, amelyen Egressy Gábor, Páncsy Lajos, Laborfalvy Róza és Vahot Imre szavalt, a színház férfikara Erkel-kórust adott elő, Schodelné pedig /férje zenésitésében/ a Szózatot énekelte. Politika- és művelődéstörténetünk 1841-et egyre határozottabban tekinti a reformkor belső korszak-határának. Ez jogosított fel bennünket is arra, hogy innentől gyorsulóan tekintsük át a Nemzeti Szinház helyzetét. Távolról sem állitjuk, hogy az operaháboru utóhangjai, az általa keltett indulatok csillapodása simán és gyorsan történt, sőt: itteni elültét vidéki fellángolása követte, a vegyes müssorrendü nagyobb vándortársulatok esetében. Ennek országos áttekintése azonban közönségszociológiai, művelődési, szinügyi vizsgálódásaink kiterjesztését igényelné, s ezért nem lehet jelen tanulmányunk feladata.