Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Kerényi Ferenc: Az operaháború

vei, ám többnyire sikertelenül. Megnő a vendégszereplők száma, abban a reményben, bogy - Schodelnéhoz hasonlóan - utóbb szerződtethetők lesznek, legtöbbjük azonban már túlhaladt fénykorán, vagy jó adottságait nem tudván kellő technikával párosítani, eltűnik a vándorszínészet útvesztőiben. Ráadásul a vendégénekesek egy része nem magyar anyanyelvű, vagy rég beszélt és sohasem énekelt magyarul. Ujabb hatásos érv ez az opera liberális ellenfeleinek kezében: nemcsak a rossz prozódiáju szövegekben, de az énekesek gyarló nyelvtudásában is szertefoszlik a nyelvmüvelés és a magyarosítás eszmei indítéka. /Tudjuk, Bajza mellett Fáy András is igy vélekedett./ Shodelné nyilt szinpadi botrányainak zöme partner-inditéku. Feltűnő viszont, hogy Dérynével /kinek hangja pedig az árvizkor szerzett tartós elrekedés után erősen meggyengült/ és a férfi énekesek lagjobbjával, a basszista Udvarhelyi Miklóssal szivesen, gyakran és különösebb konfliktusok nélkül lép föl. Schodelné ének- és játékfelfogását, amelyeg meghonosítani igyekezett, egy alakításában nem összegezhetjük, forrásaink ehhez nem elégségesek. Körülirása azonban több szerepben /az ellenséges hangú megnyilvánulások jóvoltából/ lehetséges. Az olasz nagyopera stílusának hiteles, elsőrangú és európai képességű képviselője ő, akiről a hazánkban járó külföldiek is elismeréssel nyilatkoznak. Ugyanakkor nálunk a stilus - eltérő lévén a bevett ének es

játéki gyakorlattól - szokatlanságával gyakran keltett viszolygást. Az 184o-ben Pozsonyban szerepelt olasz opera-staggione primadonnái - Vahot Imre feljegyzése szerint - "a mint csak lehet, hányják vetik magoló t, a finálét ellágyulva éneklik s a szomorú darabokban akár kell akár 27 nem mindig ájuldoznak." ' Schodelné-ábrázolás a Báthory Mária címszerepében, a Hunyadi László Szilágyi Erzsébetjének és a Dpn Pa

squale Norinájának jelmezében maradt ránk /mindhárom Barabás Miklós alkotása/ - a Norma 1841-es jelenetképe azonba, ugyancsak Barabástól, elveszett vagy lappang. Ezekhez hasonlóan, a szöveges leirások is arra utalnak, hogy - európai mintái nyomán - korfestő jelmez kialakítására, s ezáltal is jellemző, gyénitett alakításra törekedett. Déryné meglepve irja le naplójában, hogy Rómeó szerepéhez Bellini operájában valódi férfiinket készittet, "kihajló gallérral, hosszú ujjakkal s felhajló manzsettával" -. Majd hoz29 zateszi: "Ez eddig nálunk nem volt divatban..." Erdélyi János Csengery Imréhez irott magánlevele leir egy 1839-es, hasonlóan