Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Kerényi Ferenc: Az operaháború
nyilvánosság kirekesztését látták a választmány tetteiben. Az operaegyüttes szervezése, feszültségek a szinházon belül A nagyopera vázolt stilusfordulatát követően Pesten, a Német Színház operarészlegével csak ugy lehetett versenyre kelni, ha az együttes vállakozik az uj típusú dalmüvek előadására. Mátray Gábor Javaslata látszott erre kézenfekvőnek, aki a választmánynak készitett javaslatában érett, gyakorlott, magyar származású vagy anyanyelvű, külföldön szereplő énekesek megnyerését tartotta a követendő módnak. Első helyen Schodel Jánosné Klein Rózát emiitette, A kétféle - énekes játéki és nagyoperai - képzettség és énekes iskola szemléletesen váltotta egymást a Norma 1837. okt. 28-i és \ 3o-i előadásán. Az előbbin Déryné, az utóbbin /először lépve fel J vendégként/ Schodelné énekelte a címszerepet. Toldy Ferencet idézzük az Athenaeum nov. 9-i számából, ahol egy recenzióban rögzítette a stílusváltást: "Normához más iskola kell, mint a daljátéki, meIly az Övé /ti, Dérynéé/'volt...Sikerülteknek kell mondanunk név szerint az érzelmes helyeket.Annál kevesebb szerencséje volt azon recitativókban, hol a pathos nyelve szól, itt ereje, tán iskolája is elhagyogatta az inkább lyrai mint drámai énekesnét." A két nappal későbbi előadásról: "Ezen estvével egy uj aerája kezdődik a magyar operának, mint a mellyen valóban rendkívüli hatást gyakorolt a fő szerep vivője... Ha Schodelné a raiénkké lehetne, mit óhajtunk, sőt reménylünk is, meg volna vetve biztos alapja operánknak..." Hasonlóan korszakhatárnak tartja Schodelné első fellépését Erkel Eerenc is naplójában. Schodelné valóban mindenben megfelelt Mátray elképzeléseinek: kolozsvári születésű, magyar anyanyelvű volt, az ottani énekisko- Iában szerzett alapismeretekre kitűnő énektechnika épült, német és olasz nyelvtudás segítette szereptanulását, színpadi gyakorlata bécsi, berlini, hamburgi és pesti német színházi sikereken csiszolódott. Vendégfellépéseiért ugyanazt a gázsit kérte és kapta, melyet Európa bármely nagy operaszinpadán megkapott volna. A Pesti Magyar Színház költségvetéséhez képest azonban ezek mammutö sszéginek számítottak: 1838 januárjának végéig 14 alkalommal lépett fel vendégként, ezért 4885 váltóforintot kapott. Ez a színházi rész-
