Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Lázár Magda: Lékai János ismeretlen drámái

köré koncentrálódik. A többi szereplőnek kevés szövése von, egyéni arculata nincsen, csak társadé Imi helyzetének tipikus megtestesítője. Ennek ellenére nem érzi sematikusnak az olvasó ezeket a képeket, a leegyszerűsített ábrázolás nem szimplifikál és nem is torkollik holmi hőskultuszba. Ez utóbbi megállapítás bizonyítja, hogy Lélek a második képben nem történelmi személyiség, csupán névtelen forradalmár. E képek szenvedélyességét a szűkszavú, de magas hősokra hevített dialógusok is elősegítik. Láttuk, hog:.;- a darabban bizonyos stiluskeveredés érezhető és ez természetesen szerkezetére is kihat. A darab felépítése a következő: 1. Kaotikus hangorgia 2. temetőkép, Lélek és Ember vitájával. / Ezek rövid irreális képek./ Első felvonás harmadik képe a teljes második felvonás és a harmadik kezdete valóságos környezetben, széles nekifutással megrajzolt cselekménnyel folytatódnak, majd az utolsó felvonást a három szaggatott látomás szakítja meg, hogy újra az előbbiek formájában fejeződjék be a dráma. Vajon Lé'kai szándékosan vagy irói korlátai miatt, előre tervezetten vagy a későbbi átdolgozás eredményeként választotta ezt a megszokottnak nem nevezhető drámai szerkesztési formát? A legilletékesebb, a szerző maga válásról erre a kérsésre: "Jöjjenek mind, a költők, miivészek! Rombolják szét a régi formákat!" - kiáltja a drámát ind

itó jelképes kórus. Tehát az uj forma keresése Lékainál tudatosan vállalt irói program az uj mondanivaló szolgálatában. Hogy ez a formabontás a szerkesztési, nyelvi, tematikai, tartalmi és stilisztikai jelenségekben egyaránt megmutatkozó ujkeresés nem Lékai saját leleménye volt, hanem s maga korának egyik jellemző művészeti irányzatát, az expresszionizmust képviselte, az semmit nem von le úttörő érdeméből. V. LÉ]

AI JÁNOS EE3EE CIMÜ OiRÁE/j/lTAK HELTE A I.1AGYAR DEAMATöET^E'TBEN Az elemzés nem azt kívánta bizonyítani, mintha Lékai