Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)
A népi színjátszás szimbólumrendszere és funkciói
évszázadban. Régebben a primitiv ember gondolkodását prelogikusnak nevezték és azt tartották, hogy a valódi logikai összefüggéseket helyettesítette mágia-elméletével. Annyi bizonyos, hogy a primitív ember mindig is pontosan tudta, hogy a mágia nem pótolja a munkafolyamatokat, tehát nem helyettesíti a vad felcserkészését, elejtését, vagy a talaj előkészítését, a növény elültetését, begyűjtését stb. A mágikus színjátszással nem is ezeket a cselekményeket akarja helyettesíteni, hanem a mágiával csak a számára érthetetlen és másképpen nem befolyásolható mozzanatokra akar hatni,mint például az időjárásra. A mágia a véletlent akarja a maga javára fordítani, a jó szerencsét akarja befolyásolni. A mágikus színjátszást nehéz pontosan elkülöníteni a mitikus színjátszástól. A mitikus színjátszásnak is lehet mágikus funkciója és többnyire van is. Mint már mondottam, a mitikus játék a teremtő aktus ismétlésével segit fenntartani a világrendet és a közösség felgyülemlett tudásának ismétlő, szerepjátszó bemutatásával integrációs szerepet is tölt be. Mindkét típusnál a megismerő és kifejező funkció elválaszthatatlan egységéről beszélhetünk. A mitikus játék lehet egyúttal mágikus is. Ugyanakkor a mágiából néha hiányzik a mitikus elem és a közvetlen analógiás mágia gondolata jut kifejezésre. A vadászok állatutánző tánca tehát jelentheti azt, hogy vele egy - az ősidőben történt - mitikus cselekményt ismételnek meg és igy akarják a vadállatokat megjelenésre birni. Máskor pusztán analógiás varázslásról van sző és magának az állatutánző táncnak ténye kényszeríti a vadállatokat a megjelenésre. Nézzük most a mágikus és mitikus játékok sorsát az európai paraszti színjátszásban. Példának vegyük a dodola-játékot. A dodola esővarázsló szertartás. Lényege az, hogy tartós szárazság alkalmából egy lombokba burkolt sziizleányt vagy fiút körülvezetnek és vizzel öntöznek. Régen a dodola teljesen mezítelen volt, csupán az ágak, lombok fedték. A szokás eredetét vizsgálva többféle megoldási lehetőség mutatkozik. Tartják a dodolát, egy régi, antik vagy szláv istenalak játékos maradványának, növényi démonnak, vagy egyszerűen a termékenység, a növény allegorikus megszemélyesítőjének. Egy bizonyos: a mágikus varázscselekedet mindenki által érthető szimbolikus szerepjátszásban nyilvánul meg, melyet nemcsak a beavatottak, hanem a közösséghez nem tartozók is azonnal megértenek. A kisérő ének is növeli az érthetőséget. A dodola-játék célja mágikus, mert a létfontosságú növény létéhez szükséges eső megindulására akar hatni. Megjelenési formája azonban művészi, esztétikai kritériumokkal meghatározható ének és tánc segítségével történik. Ilyen mágikus - mitologikus szinjátékos szokás még ma is bőven található az európai népszokások közt. Luca napján pl. fiúgyermekek leguggolva a tyúkokat utánozzák és közben Lucát invokálják. Megjátsszák a tyúkok tevékenységét azért, hogy e szerepjátszással a tyúkokat serkentsék a
