Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Előszó helyett

Hónappal rá, s rá egy héttel kezet mosott tiszta vizzel s elment nézni, hogy meglássa lesz-e hát Isten áldása? Mekkora a buza szára? Aranyos-e a kalásza? Verébfejnyi volt kalásza, mint a nádszál a szalmája, Hajtsatok hé! Hi, elé! Troian gyorsan hazatért egy még táltosabb lóért. Istállóból hirtelen a kedvence kint terem, hollónak mása, tüzes futása, sehol maradása. A patkója szinezüst. fut szaporán mint a füst! Hajtsatok hé! Hi, elé! Jókedvűen lóra szállott, Teghináig meg sem állott, Troian acélt vásárolt ott, hadd készítsen nagy sarlókat kemény kezű aratóknak; kicsi sarlót a kicsiknek, vitéz béres gyerekeknek, s még ennél is kisebbeket, virágos sarlónyeleket, fiatallány-kézbe valót, menyecskéknek való sarlót. Hajtsatok hé! Hí, elé! íját -fiát, a komáját, keresztlányát, a szomszédját, összecsődit három banyát, azok értik majd a módját! S a mezőre ki! Helyre mindenki! Földmunkába belefogtak, hűvös szélben hajladoztak. Hajtsatok hé! Hí, elé! Jobb kezével markolta, bal kezével sarlózta, ugy hullámzott a buza, minthogyha benne úszna. Költöztek a nyomába* gyűlt a kéve rakásra büszke kazlak tornyosultak, mik a napon megszáradtak. Hajtsatok hé! Hi, elé! Szekereket megrakta, mind egy szemig behordta, nagy kazlakba felrakta, hol a dűlő végénél szabadon jár-kél a szél. A szérűt rendbetette, azután kivezette tiz kancáját, a legjavát karóhoz kötötte, ugy hajtotta körbe, kancák karó körül jártak, teritéket megtiporták. Hajtsatok hé, Hi, elé!