Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)
Bábjáték, árnyjáték
századokon keresztül a népi humor kimerithetetlen forrását képezték, melyeknek segítségével egyszerű, szemléletes módon hozhattak szinre társadalmi ellentéteket és néhány rongydarabbal, egyszerű szerkezet segítségével jellegzetes népi figurákat állíthattak a szinpadra. A barokk bécsi népszínház ihlető ősei közt is ott találjuk Hilferding bábszínházát. Köztudott, hogy Goethe Faustj ához az ihletést egy korabeli bábelőadásból kapta. Mint Gorkij mondotta: "Petruska a népi bábkomédia legyőzhetetlen hőse, aki mindenkin és mindenen diadalt arat: rendőrségen, a papokon, még az ördögön és halálon is; maga pedig legyőzhetetlen marad. Ebben a durva és naiv alakban a dolgozó nép önmagát testesítette meg, és azt a hitét fejezte ki, hogy végülis ő győz le mindenkit és mindent. " A XVI. századtól kezdve követhetjük nyomon az európai bábszínházakban az állandó tréfacsináló-alakokat, akiknek személye köré változó epizódokat szövögettek. Ilyen például az orosz Petruska mellett a flamand Poeschenelle, a német Kasperle, a cseh Gasparek. A f'.ivatásos népi habozásnak egyik utolsó autochton utódja a szicíliai bábjáték. A bábosok itt művészi nagy alakú bábjaikkal régi lovagregényekbői, ponyvanyomtatványokból vett regényes tárgyakat hoznak szinre. (A mozi és televízió konkurenciájával azonban nem tud vetélkedni ez az ősi műfaj és bár a szicíliai bábszínházak még működnek, előbb -utóbb idegenfor galmi látványossággá válnak.) Másrészről a kelet-európai országokban a művészi színvonalú állami bábszínházak a népi tradíciók felhasználásával uj művészi kifejezési formákat teremtenek. Az európai muzeumokban sokfelé találunk művészi kivitelezésű bábokát, melyek a népi hivatásos bábjáték virágzó múltjáról beszélnek. A liège-i (Belgium) múzeumban őrzött művészi bábok jó példái e műfaj XIX. századi történetének. E fejlett technikájú bábszínházat, mely nagy alakú bábokat táncoltatott, a mult század közepén egy olasz bábos plántálta ide. E bábszínházak annyiban kapcsolódtak a helyi népi bábhagyományhoz, hogy a nagy ünnepekkor előadták a bibliai történetet is. (A karácsonyi játékok neve, éppúgy, mint hazánkban: betlehemes játék.) A darabok többsége éppúgy, mint az olaszoknál, régi lovagregényekből vette tárgyát, a Nagy Károlyról és Artus királyról szóló regényes történetekből táplálkozott. A liège-i múzeumban a szekrényekben ott függnek egymás mellett Nagy Károly, Heródes, Aimon herceg és négy fia, Ganelon a Roland-mondából, Izolda a Trisztán-mondából, I. Napóleon és katonái, szaracénok és mindenféle fajta harcos, igy árulva el a darabok tartalmát. A népi hivatásos bábjáték azonban főként egyetlen tréfacsináló köré fűzte jeleneteit. Az orosz Petruska-komédia szereplői az életből jól ismert figurák voltak, mint a rendőrfőnök, a káplár, a doktor, a pap. Petruska sok kacagtató kaland után sorra legyőzi ellenfeleit. Nyekraszov egy költeményében igy emlékszik mg a Petruska-komédiáról:
