Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Az életszínjáték

majd alkudozni kezd vele. Szívesen lemondana minden vagyonáról, csak még egy fél évet élhetne tovább. A halál azonban kérlelhetetlen. A játékot a katonák kórusa zárta be. A göcseji lakodalmakon még manapság is dívik egy hasonló lakodalmi játék. Minthogy ez a szöveg még nem publikált, itt közlöm néhány részletét. Halál: Csend, figyelem, ezzel kezdem szómat, Hamar elmondom mondanivalómat. Ha eltitkolnám is, jól tudják ki vagyok, Ifjat és öreget sírgödörbe zárok. Másvilágról jöttem, halál az én nevem, Sürgős az én dolgom, miért ide jöttem. Egy pár szavam lesz most hozzátok, halljátok, Majd bura fordítom minden mulatságtok! Halljátok násznagyok nem soká mulattok, Koporsó, szemfödél vár immár reátok. Szép időt értetek, útra készüljetek Ezért az Istenhez térni siessetek, Boros kancsó helyett bibliát vegyetek, Evvel aztán szépen sarokba üljetek. Köszörülöm kaszám, levágom nyakatok, Igy múlik el aztán földi boldogságtok. Nyoszoru asszonyok haza induljatok, Mégpedig hamar, ne tátogassatok. Tudom, ha elmondom, félre áll a szátok, Nem használ kérés, sírás és zokogás. Nyelveteknek éle, perpatvar, káromlás. Utat vág közétek, készen a passzustok, Pecsétet rá ütni majd én ipar kódok. Köszörülöm kaszám, levágom nyakatok, Igy múlik el aztán földi boldogságtok. Ti sült tikon meghizott vőfélek hol vagytok? Bakkecáke módjára ne ugrándozzatok. Széles kedveteket majd bura forditom, Köszörülöm kaszám, levágom nyakatok, Igy múlik el aztán földi boldogságtok.