Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)
Vallásos tárgyú játékok
a barokk korszak képezte. E virágzásnak azután a felvilágosodás rendeletileg vetett véget. A német népi színjátszásnak XV II-XVIII. századi szakaszáról, erről a tarka-barka életteljes tevékenységről a kortársak tudósításai tájékoztatnak. Egy barokk szerző 1784-ben irja:"A komédia magába foglalja a világi és vallásos színjátszást. Ide tartoznak a bűvészek, kötéltáncosok, marionettek, komédiák, tragédiák, a nagypénteki és urnapi processziók. Azelőtt mindez nagy bőségben találtatott országunkban és még 1762-ben is zöld csütörtökön a kolostorokban komédiát játszottak." Egy 1693-as leirás egy bibliai tárgyú előadásról a következőkben számol be: "A takács inasok egy városban Judit és Holofernes történetét adták elő, a következőképpen: először látni lehetett Bethulia városát (ezen tulajdonképpen Lübeck város látképe látszott). A város fölött az egyik torony mögül valaki kikukucskált egy kis rakott gallérral, amilyet itt horda nak, ez volt Osias herceg. Előlépett Judit, goromba kövér parasztlány, fején tölgyfalombból készült koszorú, kezében kosár tojással. Ezt Holofer nesnek hozta tisztelete jeléül. Mögötte szolgálója, csúnya kis fekete állat, hátán nagy pup, kezében csupor, benne nagy darab zöld sajt, rozskenyér és fából készült vajtartó. Másik kezében piszkos söröskancső, nyakán egy összekötözött lábu kakas, amit Holofemesnek akart felajánlani. A szép Judit és a púpos szolgáló bókoltak a közönségnek és a lábukkal kapargattak hátra felé. Azután Judit elmesélte, hogy mit tervez, vagyis, hogy a Holofernes kópé fejét még ma levágja, különben ne nevezzék többé derék Juditnak, csak égy kicsit várjanak és addig iddogáljanak. Holofernesre piszkos bőrnadrágot húztak, nagy parasztcsizmával, továbbá rozsdás mellvértet adtak rá, amit már éveken keresztül moslékos vályúnak használtak. A fején rohamsisak, amibe a tyúkok husz éve tojásokat tojtak és tyukszarral szépen be volt vonva. Oldalán ócska fringia, fél hüvelye hiányzott. Ha én elmesélném, hogy mi minden történt, a nyájas olvasó halálra nevetné magát. Csak azt mondom még el, hogy miután Holofernest lemészárolták, a komédiások Holofernes ágyába élő borjut raktak, összekötözött lábbal. Amikor Judit hozzákészült hősi tettéhez, hátradobta az ágy függönyét és a szegény, ártatlan bor jut nyakonszurta, ugy, hogy az keservesen rini kezdett és olyan keservesen üvöltött, hogy végül is Judit levágta a fejét és igy kiáltott hangosan: Lássák az urak, itt van a zsarnok Holofernes álnok feje. a nézők pedig iszonyú Kacajban törtek ki és azt mondták: igen, ez egy bor jufej. Mire a szép Judit a következőt felelte: ' Mit nevettek ti hülyék? Hát nem tudjátok elképzelni, hogy ez Holofernes volt?' Amikor azután Holofer nes szolgája élesztgetni kezdte gazdáját és a szegény borjú nem mozdult, azt hitte tehát, hogy az igazi Holofernest ölték meg és hogy nagy szerencsétlenség történt. A szereplők azonban, akik Lübeck város képe fölé felakasztották a borjufejet, iszonyatosat röhögtek. Elől ment Judit, őt követte Osias csuda gallérjával és jött a többi takácslegény, férfi és női ruhában.
