Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)
Történemi játékok
ható tény, bár az egyes változatok valós történeti epizódokat is magukba foglalhatnak. De bármilyen történelmi tények tükröződnek benne, kétségtelen, hogy népszerűségének oka az volt: az orosz nép saját politikai nézeteinek tükröződését látta benne. Makszimilián, aki a trónon ül és uralkodik, rossz cár; fia, Adolf, viszont az igazságtalanul üldözött és meghaj szolt olyan cárevics, aki később jó cár is lehetett volna. Hasonló, nem népi eredetű, de folklórizálódott és a népi felfogásnak megfelelő játékokat más európai országokban is találunk. A Németalföldön, a Pireneusokban Bayard lovag, Nagy Károly és Roland, az Aymon gyermekek állnak e játékok középpontjában. Hasonló darabokat igen bőven találunk a sziciliai népi bábjátékokban és a maggiókban is. Egy válogatás a maggiók címéből tájékoztat a tárgyak változatosságáról. (Pl.: Il conquisto di Granata. L' Orlando Matto . U sacco di Roma. Ventura del Leone. Saliarte o le Guerre di Spagna. La conquista délia Spagna. Marco Antonio e Cleopatra.) Amint látjuk, az ókortól napjainkig húzódnak e regényes történeti tárgyak. E körbe tartozik a görög Panaratos -játék és a német nyelvterület számos lovagjátéka is. Az irodalomból átvett tárgyakat a népi játékok szokásos szerkezete szerint formálják át, egyszerűsítik, a hős a népi felfogásnak megfelelően beszél és viselkedik, a darab tanulsága egyszerűvé és közérthetővé formálódik. A valódi történeti játékoknál sokkal gyakoribbak a pszeudotörténeti tárgyak, amelyek egy-egy régi mágikus, babonás szokásnak adnak történeti magyarázatot. Az áltörténeti játékok kialakulásának többféle oka lehet. A régi, a szokást előidéző ritus értelme feledésbe ment vagy még gyakrabban latensen ott él az előadók tudatában, de a változott korszellem megkívánja, a valódi indokok mellett egy másik racionális történeti indok előrebocsátását is. Ezek a történeti etiológiai szövegek, a századok során, egymást válthatják, ugyanakkor, amikor a cselekmény legalább is fő vona Iáiban változatlan marad. Ilyen másodlagos történeti szövegeket bőven találunk pl. a naptári Ünnepekhez fűződő mágikus szokásoknál. Ezeknél az áltörténelmi játékoknál erkölcsi vagy társadalmi mondanivalóról nem beszélhetünk. A drámai összeütközést azonban megtalálhatjuk itt, hiszen a mágikus játékok is gyakran hozzák szinre két antagonisztikus fél (pl. a nyár és tél) küzdelmét. Ez az ellentét a drámákban történelmi-társadalmi ellentétbe mehet át és a tél és nyár küzdelméből a szaracénok és keresztények küzdelme állhat elő. Sok ilyen áltörténelmi játék a törökök elleni harcokból veszi tár gyát. Hazánkban éppúgy, mint más kelet- és délkelet-európai népeknél a török időkbe helyezik rége ibi mágikus szokások eredetét. A kelet - magyarors zági alföldi falvak és mezővárosok lakói az év utolsó estéjétől általában zajkeltéssel, lármázással búcsúznak: lövöldöznek, ostort pattogtatnak, edényeket, szerszámokat vernek össze. Ha a