Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

A népi színjátszás szimbólumrendszere és funkciói

primitiv technika, vagy a művészi technikának egyik anyagból a másikba való átvitele is. Akárhogy is áll a helyzet, a nézőkben - akik egy közösséghez tartoznak - az asszociációk közvetlenül fellépnek, tehát a stilizálás célja valamely jelenség felidézése és nem elrejtése. Ilyen egyszerű példa a himes húsvéti tojások mintakészlete. A számunkra geometrikusnak vagy stilizáltnak ható motívumoknak neve van. A név bennünk nem indit meg asszociációt, tehát fantáziánk nem tudja a motívumot kiegészíteni. A dél-dunántúli húsvéti tojásokon levő diszek csak halványan, vagy egyáltalán nem emlékeztetnek arra az objektiv tárgyra vagy mozgáselemre, mely őket létrehozta. Ilyen díszítések például a kákán pillés, tökmagos, békalábas, dobköteles stb. A kákán pillés nem kelti fel bennünk a kákán ülő két lepke képzetét, a dobkötelesről nem jut eszünkbe az elhajított kötél által leirt hullámvonal. Akik azonban a húsvéti tojást festik vágy kapjak, azok azonnal felismerik a diszitőelemeket és a sematikus rajz is megindítja bennük az asszociációs folyamatot. Ilyen példát igen sokat tudnánk idézni. Boasn

ak, a primitív művészettől irt könyve, a tengerentúli népek képzőművészetéből igen sok kitűnő példát mutat be. amelyek látszólag igen közel állnak a modern absztrakt ábrázoláshoz, annak a közösségnek számára azonban, mely őket létrehozta, épp olyan könnyen leolvashatók, mint számunkra bármely nyomtatott könyv, hiszen éppannyira absztrakciók, mint a mi írásunk. Ha most már konkrétan a színjátszáshoz térünk vissza, említsük meg. hogy Uj-Guinea pápuáinak a dramatikus tánchoz használt fejdísze látszólag hevenyészve összekötözött tollak, növények és geometrikus diszek szövevénye, a hozzáértő számára azonban az egész mitológia, az ünnepi dramatikus tanc célja és szüzséje leolvasható róla. Olyanfajta jelzéses kellékek, aminőket Shakespeare - színpada használt és a modern szinpad is használ. A modern antirealista művészi irányok kétségbe vonják a világ objektív megismerhetőségét, és eleve kétségesnek tartják, hogy művészetük visszahat-e a nem objektívnek felfogott realitásra. A népi szinjátszás viszont minden esetben hatni akar a valóságra és gyakran előadásának közvetlen következményeivel számol. A mágikus szinjátszás pl. közvetlen gyakorlati célok elérését tűzi ki maga elé. A mitológiai játék megismétli a teremtés aktusát és igy az utánzás, a szerepjátszás segítségével elősegíti az ősidőkben megteremtett világ fennmaradását. A társadalombirálő szatíra közvetlenül akar hatni a közönségre, amikor kifigurázza a vétket és nevetségest. A történelmi játék az összetartozás érzését erősíti, a történeti hős alakjának jelképes megteremtésével és tette iek utánzásával. Mindezek feltételezik az objek! ív valóság létezését,mely 3 az ember a szinjátszás segítségével hatni tud. Az emiitett példák cözül a közvetlen hatást elsősorban a mágikus szinjátékos cselekménnyel .hajtják elérni. A mágia céljáról, jellegéről való felfogás sokat változott az elmúlt