Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Forma és tartalom

FORMA ÉS TARTALOM Az előbbiekben megkíséreltük az európai népi színjátszásnak minimális definícióját adni, egy olyan definíciót, mely a szinjátszás társadalmi bázisára vonatkozott, a különböző történeti korszakokban. Ezzel azonban csak egyetlen kérdésre válaszoltunk, arra, hogy kiknek szólt a szinjátszás, kiknek az eszmevilágát, törekvését fejezte ki, melyek azok az osztályok és rétegek, akiknek esztétikai izlése bennük megnyilvánul. Körülhatároltuk továbbá a szinjátszás geográfiai (és kulturális) terét, amikor európainak neveztük. Nem válaszoltunk azonban arra a többi kérdésre, melyeket Székely György szedett szép rendbe s amelyek mindenféle színjáték típust meghatároznak. Melyek a játékalkalmak? Mi a játékok célja, funkciója? Mi a keretük, hol az előadás helye? Kik a játékosok? Szólnunk kellene a játék módjáról, a játékeszközökről, a cselekményekről, a jellem- és tipusalkotásról, a zenei alkotóelemekről, a közönségről és végül a játékok előzményeiről eredetéről, utódairól - vagyis történeti összefüggéseikről. Minthogy e tanulmány egy többezer éves fejlődés néhány jellegze tességét vizsgálja (egy olyan szerves fejlődés jellegzetességeit, melynek kezdete az osztálytársadalom előtti korba nyúlik, tetőpontját az osztálytársadalom viszonyai között éri el s a falu-város ellentét megszűnésével minőségileg megváltozik), nem is kísérelhetjük meg e kérdések mindegyikére választ adni. Csupán néhány jellegzetes vonást tudunk kiragadni, melyek e «, fejlődési sornak minden periódusában nagyjából érvényesnek tűnhetnek előttünk. Ezzel természetesen nem akarjuk azt állítani, hogy az európai népi szinjátszás e többezer éves története alatt változatlan maradt volna. Tény, hogy akár a népi kultúra más területén, a színjátszásban is sok "survivait" találunk. De ettől a jelenségtől eltekintve, a népi színjátszásnak is nyomon követhetjük történeti fejlődését. Ez vonatkozik a játékok előadási formájára és a játékszövegekre is és ahogy a hivatásos szinjátszás nyomon követi a társadalmi változásokat és uj stíluskorszakokat alakit ki, ugy különböztethetjük meg pl. a népi szinjátszás reneszánsz, barokk rétegeit is. Mégis, vannak olyan alapvető jelenségek, amelyek az európai népi szinjátszás egész története során érvényesnek bizonyulnak. A fejlődés utja ugyanis az, hogy a népi színjátszásból mindig újra kifejlődik egy fejlettebb forma - a hivatásos szinjátszás -, anélkül azonban, hogy a régi teljesen