Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

II. fejezet. A játékosság és a kettős demaszkirozás a modern szinpadon

következményekkel is jár. Hevesi Sándor éppen ezt a jelenséget ismeri fel: "Manapság három oldalról modernizáljuk Shakespeare-t, ami annyit jelent, hogy mint tragédiairót ártalmatlanná tesszük. Megengedem, hogy az egyik oldalról ezt naivul, önkénytelenül végezzük, úgy hogy talán magunk sem tehetünk róla. Nagyon régi költőkkel szemben későbbi korok igen gyakran helyezkednek arra az álláspontra, hogy amit a költő nagyon komolynak és válságosnak érzett, a későbbi dédunoka - a maga intellektualitásával - játéknak és magának érzi... Nos hát a mai szinházjáró közönség világnézetben, lelkületben és sok más egyébben oly távol áll Shakespeare-től, hogy azokat a mészárlási, kinzási, megvakitási jeleneteket, amelyek eredetileg borzalmas valóságnak hatottak, ein tragisches Spielnek tekinti, ahol a hangsúly a Spielre esik. Merő szinháznak érzi s nem a maga valóságos ügyének.A huszadik század közönsége, mely a XIX. század közönsége, mely a XIX. század közönségétől történelmi felfogást örökölt, ne kivánja, hogy törődjék Shakespeare tragikus szavait és tragikus megoldásait, mert - nem lévén olyan naiv mint a XVIII. század közönsége - ezeket már csak szavaknak és megoldásoknak érzi - tragédia nélkül." /Vö. A magyar dramaturgia haladó hagyományai, Budapest 1955. 319. o./ Nem arról van szó tehát, mintha a közönségben nem volna meg a tragikus érzések egész skálája. Éppen igy nem lehet beszélni arról sem, hogy maga a közönség képtelen volna az eredeti emóciók átélésére. Viszont bizonyos, hogy az eredeti emóciók átélése helyett egyfajta szerepjátszásba kerül bele, melyből a szinháznak igen nehéz kimozdítania. É^pen azért hajlandó inkább a Spiel-elméletre és Spiel-gyakorlatra, mert ellenkező esetben saját maszkirozottságát,elidegenedettségét, manirjait kellene levetnie -. akárcsak egy pillanatra is. Azt a tényt, hogy az érzelmek eltitkolása, az érzelmekkel szembeni szégyenlőség mennyire együtt jár a kapita~ 74 -