Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)
VII. fejezet. A céltudatosság szerepe a szocialista színházban
szerekkel merült fel.Érdekes módon, mint erről már beszéltünk, nem a Szovjetunió volt a szinpad hangsúlyozottan politikai fórummá való átalakításának, közvetlen agitativ tendenciákra való építésének központja, még a húszas években sem. Meyerhold ugyanis, mint láttuk elsősorban nem politikai, hanem formakisérletező volt. Az ilyen irányzatok - legalábbis világhatás szempontjából - elsősorban a német e3qpresszionizmusból,majd a Neue Sachlichkeitból nőttek ki. A problémát legvilágosabban talán Kenter fogalmazta meg, aki kijelentette: a tények széttörik a hamis érzelmi költészet egész varázsát, átéltebben és megrázóbban hatnak, mint a költők bármely ötletei. S Piscator volt az, aki egy politikailag elkötelezett, a Neue Sachlichkeitből kiinduló, dokumentumokat alkalmazó epikai színházat teremtett. Felhasználta a dokumentáló erejű riportokat, a montázsokat és a film eszközeit is. Nála a művészet a propagandának, mégpedig a politikai propagandának vált közvetlen eszközévé, Piacator színpada azonban nem véletlenül maradt - mind a mai nap ig,minden baloldali tendenciák ellenére is - polgári szinpad. Hit jelent ez a polgári jelleg a politikai szinpadon? kétségtelen, hogy Piscator, szubjektív céltudatossága szerint, a kapitalizmust és a monopoltőkét támadja, célja az elébekerült jelenségek leleplezése. Azonban mindaddig,amíg jelenségekről van szó, mindaddig, amig pusztán a jelenségvilágot támadják, még belül maradunk a polgári kereteken, s ebből a szempontból érdektelen, hogy vajon szovjet szerzőről és rendezőről vagy nyugati szerzőről és rendezőről van-e szó. A határvonal nem itt keresendő, hanem ott, hogy vajon pusztán egyes jelenségek kerülnek-e a színpadra vagy egy világ egész«. Mindennek konkrét megértéséhez hozzá kell tennünk, hogy Piscator, szubjektív célja szerint, egyáltalán nem pusztán jelenségek leleplezésére törekedett. A piscatori szinpadon feltárultak az élő, eleven jelenségek, a kapita- 163 -