Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

ELŐSZÓ Az olvasó bizonyára furcsának találja majd, hogy egy rövid - valóban esszéisztikus jellegű - dolgozatot nemcsak bevezetés, hanem előszó is terhel. Az előszó létét azonban különleges okok indokolják. A bevezetés ugyanis általános tájékoztatást nyújt jelen dolgozat tipusáról és kérdésfelvetéseiről, mig az előszó, ha igen röviden is, azt akarja megindokolni, illetve megmagyarázni, hogyan illeszkedik ez a dolgozat jelenlegi színháztudományi munkánk keretei közé. A Színháztudományi Intézet igen sokrétű feladatkörén belül az elméleti munkák kivételes és kiemelt szerepet játszanak. Ezen elméleti munkák középpontjában mindenekelőtt a szinházelmélet aktuális polémiái allnak. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az Intézet kiadványaival, elméleti jellegű munkásságával, komoly lépéseket tett abban az iranyban, hogy a szinházelmélet valóban hathatós részévé váljon korunk ideológiai küzdelmeinek. Ebben az értelemben az Intézet munkája, legalábbis célkitűzéseiben /a megvalósítás elbirálása természetesen az olvasó feladata/, szinházelméleti kérdéseket érintve is általános, a kultúrális forradalom szempontjából lényeges esztétikai kérdések kibontakozását segitette és segiti elő. Mint tehát az olvasó látni fogja, ez a dolgozat sem ^ött létre függetlenül például Almási Miklós, Hont Ferenc es Székely György kutatásaitól, hanem igyekszik beleilleszkedni az e téren kialakult áramlatba. Mi az a polémia, amely pillanatnyilag a magyar kultúrális élet érdeklődésének homlokterében áll? Különböző folyóirataink, könyvkiadásunk és különböző cikkgyűjtemények is mutatják, hogy ennek a vitának a lényege egyfelől szembefordulás az avantgardizmus vulgáris és sznobisztikus, tehát külsődleges csodálatával, az úgynevezett nyugat-imádattal, másfelől legalább ilyen éles szembefordulás a dogmátizmus

sal, tehát minden olyan elképzeléssel, amely a napi politikai feladatokból mechanikusan szeretné levezetni a művészet és a tudomány feladatait. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ez a szembenállás polemikus ugyan, de a tudományos munka lényeges tartalmát nem a polémia tölti ki. A polémia pusztán következmény, mégpedig annak a következménye, hogy a tudományos kutatás a maga reális talaján szükségképpen szembexterül a tudománytalan álláspontokkal. Vagyis könyvünk vitairat is és egyben el is - 3 -