Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)
I. fejezet. A maszk és gesztus jelentéstana
nyomul elő. Ha ugyanakkor azonban ehhez még azt is tudjuk, hogy a ritmu s a munkafolyamatokból kifejlődve, de a munkafolyamat fejlődésével lépést tartva változik állandóan, s vonatkozik ez mind a mozdulatok, mind pedig a beszéd ritmikájára, akkor látni fogjuk, hogy itt mennyire törtenelmi jelenséggel van dolgunk.Igaz, a szinháznak az a sajátsága, hogy mint különálló játék jelenik meg, mint olyan, amely a munkától független. Történelmileg azonban és konkréten is nem maradhat a szinpadi játékra hatástalan mindaz, amit a munkaritmusból az emberi gesztusvilág felvett. Nagyon helyesen jegyzi meg a régi népekről Karl Bücher a következőket: A korvengencia-ponton a munka, a művészet és a játék még nem különül el egymástól. Egyidőben csupán egyféle emberi tevékenység létezett, és ez összeolvasztott munkát, játékot és művészetet. Az ember szellemi, testi tevékenységének ebben az eredeti egységében már fel lehet ismerni a későbbi munkatechnikát, a játék fő formáit ós a művészetek fő formáit, de ugyanígy felismerhető a későbbi mozgá^ a későbbi nyugalom, mintegy csira formában. Ha pedig fogalmainkat átvinnénk erre az állapotra, akkor a következőket kellene mondani: a mozgásnak a művészetei /zene, tánc, költészet/ a munkával együtt jönnek létre a munka folyamán, a nyugalom művészetei /a képzőművészetek/ pedig a munka eredményeiben testesülnek meg. ...Az a kötelék,amely ezeket, az érzésünk szerint oly különböző elemeket összetartja, a ritmus; a mozgások időbeli rendezett tagolása... Már a régi filozófusok felismerték a ritmus univerzális jelentőségét. Platón a ritmust az ember természetéből vezeti le, rámutatva, hogy a fiatalok örülnek a lármás mozgásnak. Más élőlényeknek nincsen semmi féle érzékük a mozgás rendje iránt»amelyet ritmusként és harmóniaként jelölünk meg. /Vö. Bücher: Arbeit und Ritmu s. Leipzig und Berlin 1909. 413-415. o./ Számunkra itt egyetlen dolog a lényeges, nevezetesen az, hogy a ritmus az ember munkájával,vagyis az emberrel, mint történeti - 37 -
