Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)
Bevezetés
szinpad. Ellentmondásai társadalmi feladataiból, azok fölismeréséből, illetve föl nem ismeréséből fakadnak. Ehhez hozzájárul az, hogy a szinház egész népművészeti feladata az előbbiekből következően bizonyos korlátok közé szorul. A modern polgári szinház lényege tehát a tudatosan felismert társadalmi feladat és ennek a feladatnak teljesitési lehetősége közötti ellentmondás. Ez az oka annak, hogy a modern polgári szinpad nagy eredményei ellenére /Reinhardt, Jouvet, Barrault stb./ sincs és elvileg sem lehet a szinjáték módszerein belül egységes fejlődési folyamat.Az újitások nem követik a tradiciót, egymástól független új módszerek alakulnak ki. Ennek oka, mint az előbbiekből belátható,nem kevesebb és nem több: egyes igazi művészek a polgári világban megtalálják a népi szinpad irányába mutató lehetőségeket, s ezzel valódi népművészetet teremtenek. A szélesités azonban világnézetileg, tartalmi lag, de formailag is csak bizonyos határig terjedhet. Egy ponton azután megakad a szinpad szélesítésének tendenciája és Rubicon igazi átlépése már nem sikerül. Mindaddig, amig az előbb emiitett tendencia-törvény működik, addig népi szinpadot látunk. Amikor a megakadás bekövetkezik, amikor objektiv és szubjektív feltételek következtében a szinház tovább nem szélesülhet, a szinjátszás népi jellege elhalványodik. Most nem bocsátkozhatunk ennek a kérdésnek valóban részletes analízisébe, pusztán megjegyezzük azt a rendkivül érdekes tényt, hogy a legkitűnőbb polgári rendező, Reinhardt, legnagyobb sikereit éppen a vigjátékok terén érte el és a tragédiák rendezésében nagy mértékben elmaradt vigjátékrendezéseinek szinvonala mögött. Ennek, amint látni fogjuk, szintén belső okai vannak, tudniillik a szatirikus hajlam a müveit és haladó polgárnál általában rendkivül fejlett, ugyanakkor azonban a valódi tragédiák igazi átélésére képtelen. Mi tehát a szocialista szinpad . amivel tanulmányunk utolsó része foglalkozik? A szocialista szinpad nem más, - -