Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

Bevezetés

BEVEZETÉS Mottó

: A drámai szöveg valami módon inkomplett, s amennyivel inkomplettebb, annyival drámaibb is. A most következő gondolatmenet a modern szinpad problémáira igyekszik egy fénysugárt vetni. Nem a dráma kérdéseiről lesz szó, noha elkerülhetetlen, hogy a drámáról is beszéljünk. Elkerülhetetlen ez mégpedig azért, mert a szinpadi játék alapja most is, akárcsak a múltban, a dráma. A dráma és hatásköre kifejezi azt, hogy mit játszanak, milyen felfogásban játszanak. A dráma az egyetlen igazi szilárd adat, melyből meg lehet ismerni egy kor szinpadi felfogásait. Ha azt szeretném tudni, hogyan játszottak Athénben, ezt elsősorban a görög drámából rekonstruálhatom; ha azt akarom tudni milyen volt Reinhardt szinpada, akkor Hauptmann, vagy Zuckmayer művészetét is vizsgálnom kell. Mindezek ellenére tárgyalásunk középpontjába itt nem maguk a drámák kerülnek. Igaz, vannak más szilárdnak látszó adatok is. Elég lesz megemliteni a szinpadi terveket. De a szinpadi tervek, a diszletek és kosztümök tervei csupán a játék külsőségeiről adnak felvilágosítást. A diszlet ugyanis az adott szinpad technikai és térlehetőségein belül adja meg a játék keretét. A diszlet maga is korlátozott lehetőségű, s egyben keret is. Mindemellett természetesen ebben a rekonstrukciós folyamatban fel lehet használni a diszletek nyújtotta híradást is, azonban nem szabad azonosítanunk a díszletet a szinpad lelkével. - 9 -