Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
II. A HÉTKÖZNAPI ÉLET DRAMATURGIÁJA: A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEINEK EREDETE - 4. A hétköznapiság és a művészet
másik effektus, egy másik,poz itiv szenvedély. Spinoza nagy emberi bölcsességére vall, hogy megtörte a racionalizmus merevségét és kimutatta, hogy a szenvedélyek uralmát egy, az ész által vezetett pozitiv szenvedely cselfogásával lehet megtörni. Nos, a szinház, a realista szirgáték pontosan ezzel az 3ffektuselmélettel dolgozik. Minden nagy dráma és vigjáték az érzelmi többsikuság, a többféle érzelmi tartás egyensúlyának felborulása és uj egyenlegének megteremtése. A hős melletti rokonszenvün k egyensúlyt fog tartani a tőle való elszakadássa l, esetleges szép illúzióival való leszámolással. A szánalom és félelem arisztotelészi elvei ezt az ellentétekben mozgó egyensúlyt akarják leirni. Ennek aztán dramaturgiai kihatásai is vannak. Amikor a tragédia végén a halá l borzalmas ténye szép és felemelő, söt boldogitó élménnyé válik, mikor a komédia hősein nevetve örömmel vesszük észre, hogy magunkon is nevetünk,akkor pontosan ezzel a pszichológiai hatással találkozunk. A drámának a társadalmi harcok polarizációját kell megmutatni, de mindké t tábort, mindkét erőt egyaránt rokonszenvesnek kell ábrázolnia - ha más és más minőségben is teszi ezt. És ez csupán ennek a pszichológiai mechanizmusnak a segitségével lehetséges: ellentétes érzelmek egymást leküdzhetik, egyensúlyba tarthatják és alapul szolgálhatnak a világnézeti átformálódáshoz is. 4. A hétköznapiság és a művészet Milyen következtetések adódnak ezek után a dramaturgia számára? Hogyan lesznek ezekből a hétköznapi elemekből a drámai müí'aj törvényei? Semmiképpen sem ugy,hogy egyszerűen átemeljük őket a nézőtérről a szinpadra.Müfaji elvekké csak ugy válhatnak, ha stilizáljuk őket, letisztítjuk esetlegességüket, és megszüntetjük "hétköznapiságukat", anélkül, hogy valóságizük elveszne. A szinpadon önállóan hatnak ezek az életelemek, többé már nem az élet elemei- 78 -
