Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
II. A HÉTKÖZNAPI ÉLET DRAMATURGIÁJA: A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEINEK EREDETE - 2. A befolyásolás művészete
ra gondolunk elsősorban, hanem a társadalmi együttélés elemi gyakorlati fogásaira, a hétköznapi élet "természetes" alapjelenségeire. Gondoljunk pl. a "jól megválasztott pillanat" ismert jelenségére. Bizonyos lehetetlennek tünő célokat - egy ügy sikeres elintézése, kellemetlen megbízatás átruházása stb. - egy-egy pszichológiailag jól előkészített pillanatban játszva sikerül megvalósítani, csupán ahhoz kell érteni, mikor jött el az a pillanat, és ezt nem szabad elszalasztani. Tudja ezt már az iskolás fiu is, aki intőjét akkor iratja alá az apjával, amikor az vasárnap este, jó kedvüen - és a gyerek otthonhagyásától kicsit rossz lelkiismerettel - szórakozni indul a mamával. Az intőt szó és pofon nélkül aláirják - ami egyébként nem történhetne meg. A cel megvalósításához tehát ki kellett választani vagy alakitani azt az emberi pszichológiai atmoszférát, amelyben lehetetlen a visszautasítás. Persze nemcsak passziv mozzanatai vannak ennek a taktikai manővernek: nemcsak várni kell az alkalomra és kihasználni, hanem elő is kell késziteni, mégpedig pszichológiailag igen szigorú szabályok segítségével. A lekötelezés pl. nem helyénvaló; a teljes érdektelenség látszatát kell kelteni, de ugyanakkor éreztetni kell, ami ebben a gesztusban "lekötelező" volt. Ezt az aktivitást, a másik embe r pszichológiai megdolgozását, láthatjuk olyan egyszerűbb esetekben is, mint a jó fellépé s,a jól megválasztott hang, a jó "entré", az első benyomás megteremtése, a szuggesztiv magatartás. Ezekben a gesztusokban - különböző energiai szinteken csupán az emberi szimpátia kontaktusait igyekszik megteremteni az ember, azt a közös hullámhosszt, mely hordozni fogja, sőt a másik számára kötelezővé is teszi szándékaik elfogadását, kiszolgálását, sőt segitését. És ezekben az esetekben nem a kényszerítés durva eszközeiről van szó! Épp ellenkezőleg:arról az igen finom érzelmi-pszichológiai manőverről, melyben a másik ember egyszerűen ellenállhatatlanul segiteni aka r, ugy érzi, hogy nem tagadhatja - 57 -