Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

II. A HÉTKÖZNAPI ÉLET DRAMATURGIÁJA: A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEINEK EREDETE - 1. Az érzelmi cselekvés és a cselekvés érzelmei (A feszültség)

mi vetülete a dráma és vigjáték gerince, konfliktusának fő tartója, addig a cél es megvalósítás között távolság, a kettő közötti vonzóerő formáli

s ténye dramaturgiai elv, müfajképző formai követelmény. Ugyanis pusztán az a tény, hogy a célunkat egy sor akadállyal szebben vivjuk ki, hogy a megvalósítás nem azonnal születik meg - ez már a feszültség forrása lesz - függetlenül attól, mi a cél és mit jelent a megvalósítás. A feszültség formális ténye sok mindenből táplálkozik, de főként a következmények céltudatos kiszámíthatatlanságából, olyan dramaturgiai adottságból, mely minden emberi cselekvést izgalmassá tud varázsolni. Tetteink csupán elinditanak egy folyamatot, melynek teljes lefolyásá

t nem tudjuk ellenőrizni és vezérelni, mely szinte önmagétól, a természeti és társadalmi törvények objektiv szférájában bontakozik ki, és csak a végeredményben jelentkezik ismét, mint a mi tetteink eredménye. Gondolunk egy operációra. A gyógyulás ténye sokszor nem jelentkezik rögtön a műtét után, esetleg átmeneti rosszabbodás állhat be, a műtét csupán elindította a gyógyulás biológiai menetét, melyet a szervezet alakit ki - az orvos befolyásoló hatásának segítségével persze- és csupán néhány hét múlva jelentkezik az eredmény. Közben még számtalan előre nem látot

t fordulat állhat be (áttétel, fertőzés, a beteg rossz idegállapota, más szervek tulterhelődese stb.), melyek az elindító tettbe (a műtétbe) nyilván nem voltak beleszámítva, nem is azoktól függnek, és mégis kapcsolatban állnak vele. A siker, az eredmény tehát számtalan részfolyamat egybekapcsolódásának függvénye, melyet a cselekvő ember csak részben tud kezében tartani és áttekinteni. Bizonyos tevékenységi ágakban ez a bizonytalansági tényező egészen minimális, másutt viszont óriási arányokat ölt (üzleti vállalkozás, tőkeexport ismeretlen országokba,börzespekuláció, rulettjáték stb.). A felsorolt példák egyikében-másikában látni lehet, hogy a cselekvő ember csak el tudja indítani az objektív folyamatokat, és később mar - 43 -