Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
I. A DRÁMAISÁG PARADOXONJAI
sem fejlődő sok apró tragédia mutatta meg, hogy darabját miképpen tegye e tragikus élettények nemzeti-politikai kifejezőjévé. Amikor az iró és közönsége között megszakad ez az együttélé s, megtörik a közös atmoszféra, mely az élt életet és az ábrázolt életet egyaránt vezérli - abban a pillanatban önkényessé válik a drámai kifejezésmód is; önállósul a dramaturgia, mint a megjelenités fogásainak rendszere. Schillernek vagy Osztrovszkijnak a közönség kontroll is volt annak megállapításához, hogy meddig fokozhatja a feszültséget, az összefoglaló jelenetek pátoszát, s filozófiai általánosításai mennyire hatásosak stb. Kontroll voltamért nemcsak ismerte közönségét, hanem vele együtt is élt, átérezte sorsát, igényeit és ismerte befogadási készségeit. Schiller azonban voltaképpen határeset: nála már sokszor bizonytalan ez az érzés. Leveleiben többször panaszkodik arról, hogy jeleneteiben, kompozíciójában sokszor "tériszonyt" érez; nem tudja hol van a publikum reakcióinak határa, mi az, amit még befogad, és mi az, ami számára már mesterkélt, csinált. Mégis, nála - különösen első darabjaiban - jól érezhető a szini megjelenitőkészség és a tartalmi-életbeli drámaiság szerves egysége, és ennek az egységnek természetesség e. Amint ez az egység felbomlik a társadalmi kollektivum (közönség) és az iró között, megszűnik ez a természetes egység a belső drámaiaág és megjelenítés drámaisága között. Amint azt kell kérdeznie az Írónak, hogy miként is lehetne ezt a jelenetet jól felépíteni - vége van a nagy drámának. A klasszikus korok művészei számára a kompozíció és a művészet technikája természetes adottság volt: mikor Bachtól megkérdezték, hogyan tud ilyen csodálatos hangokat kihozni orgonájából, akkor igy felelt: csak a megfelelő billentyűt kell leütni a megfelelő pillanatban. S Bachnál ez nem tréfa: ez az alkotás természetessége. Az a fajta természetesség, hogy mindig tudta, érezte, melyik a megfelelő pillanat és megfelelő billentyű: azaz, melyek azok a hatások, - 37 -