Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
I. A DRÁMAISÁG PARADOXONJAI
Itt azonban meg kell állnunk egy pillanatra. Drámai élettények? - kérdezi az olvasó. Hiszen mi mindig az élet totalitásáról, sokoldalúságáról beszélünk, arról, hogy az objektiv életfolyamatokban minde n megtalálható: lira és epika, elbeszélés és dráma, komédia és tragédia - együtt és egyszerre, és csupán a művész az, aki kiemeli az egyiket és egy-egy műfajba, vagy látásmódba egyesiti ezt a kiemelt, elszigetelt, bonyolult viszonylataitól megtisztított jelenséget, élettényt, emberi sorsot. Az élet, mondják, se nem dráma, se nem epika, hanem valami tagolatlan összfolyamat. Ennek alapján tehát önkényes mesterkedésnek tűnik, ha most mi a drámaiság egyik kritériumát az életben keressük, és nem a visszatükröző művészben vagy művészete szubjektiv válogató elveiben. Csakhogy csupán ifjukorunk emlékkönyvébe irt strófáiban létezett nagybetűvel irt Élet, a valóságban, a társadalmi életben emberi sorsok egymást keresztező, támogató és támadó folyamatát látjuk, egyéni életuta k sokféleképpen determinált szövedéket. S amiként egy-egy társadalom életében is cezúrát üt egy-egy belső mozgalom, forradalom, háború, ahogyan fejlődésének fázisalt» gyorsabb vagy lassúbb lépéseit számontartjuk - ahogy tenát még itt sem létezik tagolatlan összfolyamat -,ugyanigy az egyéni életnek is vannak csomópontja i, olyan cezúrái, ahol valami uj kezdődik, noha ugyanannak az embernek az életéről van szó továbbra is. Gondoljunk olyan mindennapos tényre, mint a pályaválasztás, vagy pályaváltoztatás. A választá s, az egyszeri és vissza nem fordítható döntés, hosszú időre meghatározza az egyes ember sorsát, ettől kezdve élete ennek a választásnak függvénye is. Előző élete és újonnan kialakult életfeltételei között ott áll a fordulat ténye. S ebben a választásban, az összesűrített cselekvés időbe n összezsúfolódik az elkövetkező évek lehetőség-skálája, a pro és kontra érvei, az etikai, anyagi, pszichológiai és társadalmi motivációk ezernyi indoka és ellenérve, mindaz, ami egyébként csupán elszórva merül- 24 -