Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

Előszó helyett - gondok: HAGYOMÁNYOS VAGY MODERN DRAMATURGIÁT?

mélyebb, kianalizált életanyagban már a hagyományos dramaturgiai fogások kapnak erőteljesebb szerepet. liárom továbbélési álcáról szóltunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más "átmentési" lehetőség nincs. Azt viszont igen - és ez lenne második vitapontunk -, hogy ahol ilyen átmentésre nem tesznek kisérletet,ahol a modern eszközök kikísérletezése valóban a hátatforditás jegyében történik, ott nem is születik igazán közönségképes, színpadképes és maradandó alkotás. Tehát valahogy ugy vagyunk ezzel, hogy a legvadabb formabontási kísérletekben is ott élhetnek tovább a drámai műfaj "hordhullámai", mig a "hagyományos" eszközökkel készült darabokból éppen ez a drámai erő és átmentési kisérlet hiányzik. A "hagyományos" alapállás nem formai konzervatizmust jelent tehát, hanem az emberi-társadalmi életanyag olyan kezelését, melyben annak drámai lényege kibontakozhat és a modern ember befogadó képességének megfelelő, arra rezonanciát kiváltó formát ölthet. Ebből a szempontból pl. Brecht rendkívül játékos darabjai "hagyományosak" - mig mondjuk Schehadée avantgardista müvei csupán modemek, de nem drámaiak. A formabontás realista ága ugyanis csupán egy bizonyos drámai tipusnak,a XIX. század második felében született polgári színjátéknak, a piece bien fa

it-nek eszközeit rombolja szét; az illuziószerüséget, az idő egysiku kezelését, a dráma sürités tulmerev technikáját, a csillogó hősi szerepeket, a nagy jeleneteket stb. és egy szétesőbb, időben többsiku anyaggal dolgozik. De az idő tagolása és a lazább jelenetezés nem önkényes játék: az időt ott állitja meg az iró, ahol egy még drámaibb "visszapergetés" jöhet, és ahol a jelenet "jelen ideje" drámailag éppen megengedi ezt a "megállást". A szétesőbb forma, melyben a drámai logika nem olyan feszes,mint annakidején - csak ott lazul fel, ahol a többsiku cselekmény egymás

t erősítő drámaisága ezt megköveteli. Csakhogy ne felejtsük el, hogy ezzel már egy Shakespeare nevü drámairó is kísérletezett. A modern szin-