Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
IV. Sejtelmek az új szintézisről
ismérveit, látványos, de tartalmatlan sémáit alkalmazzák.) Kevés megértés fogadja a széles közönség részéről éppen azt a két irányzatot, amelyben számos esztéta a korszerű dráma fejlődésének egyedül jogosult útjait látja: az epikus, illetve az abszurd drámát, és, mint arról már hasonlóképpen szólottunk, nem egyértelmű az epikus dráma speciális határesetének: a brechti epikus drámának fogadtatása sem, illetve a rendkivül komplex tényezőkből összetevődő esetenkénti siker sem bizony it amellett, hogy a modern dráma jövője a Brecht vágta csapáson át keresendő. Ennek fényében óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon éppen a drámára mennyiben és milyen mértékben vonatkoznak a forma forradalmi átalakításának lehetőségei? Az irodalmon belül a regény és a lira kötöttségei sokkal csekélyebbek, tehát átalakulásának lehetőségei sokkal szélesebbek; de a teátrális műfajoknál, és nemcsak a drámánál, a határokkal, egyszerűen empirikus alapon is, a szakemberek mindig is tisztában voltak. Igy például a rádiódramaturgok és rendezők pontosan tudják, hogy bármilyen tartalmi-formai ujitásokon megy is keresztül a hangjáték, van egy alapvető megkötöttsége: 40-70 percnél tovább nem tarthat, mert a hallgató befogadóképessége ennél többet nem tesz lehetségessé. A dráma, amely nemcsak auditiv, de vizuális élményt is nyújt, ennél tágabb időbeli kerettel rendelkezik; de a drámairónak mindenképpen két-három óra alatt kell megszerveznie a maga mikrokozmoszát. Ez a körülmény eleve bizonyos gátakat szab a kísérletezések elé, de olyan gátakat, amelyeknek léte egyben a műfaj páratlan hatáslehetőségeinek biztositékát jelenti, olyan fegyelmet követel, amely a jelentős tehetségre paradox módon felszabadító hatással van. Ezért kivan a dráma különleges jellegű irói tehetség mellett biztos szakmai felvértezettséget is,és minden kornál inkább éppen napjainkban, amikor a meghódítandó valóságanyag bonyolultsága szüntelenül ostromolja a drámai formát határoló technikai-műfaji korlátokat. Napjaink drá-
