Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában

za meg ezt a problémát Jan Kopecky: "A lira és az epika alkatrészei lehetnek a drámának, meg lehet és meg kell lennie a drámában a saját funkciójuknak és értelmüknek; nem helyettesithetik azonban a drámát, megmaradnak alkalmazott elemeknek, mivel nincs meg és nem lehet meg bennük a dráma lényege: az a képesség, hogy a fejlődés dialekti22 kaját közvetítés nélkül, közvetlenül kifejezzék." Márpedig ha hiszünk a fejlődés létében és dialektikájában, akkor szükségképp hinnünk kell abban is, hogy az a műfaj, amely évezredekkel ezelőtt e dialektika legadekvátabb művészi kifejezésére jött létre, ma is képes rá, hogy feladatának eleget tegyen; olyan eszközökkel, amelyek hagyományosak, mert hiszen a feladat azonos maradt és egyben ujak és korszerűek, mert hiszen ez a feladat éppen a - ma minden eddiginél bonyolultabb és gazdagabb - fejlődésnek a kifejezése. * Jaa Kopecky i. m. I. 128. o.