Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
ja. Ez az irányzat elvben és gyakorlatban elhatárolta magát minden olyan dramaturgiai sémától, amelyet ujabban a realista dramaturgia és esztétika is egyre nyiltabban elvet. Szakmai körökben ez a körülmény volt egyik indoka az abszurd dráma iránti vonzódásnak és ez téveszthetett meg például olyan kiváló haladó szinházi művészt is, mint Jean Vilar, aki azért dicsérte Adamov korai, abszurd müveit, mert azok lemondtak "...a dialógus és az intrika csipkediszitményeiről és visszaadták a drámának a maga 21 meztelen és erőteljes tisztaságát." Ugyanakkor az abszurd dráma ráérzett olyan probléma-komplexusokra, amelyek a ma emberét valóban foglalkoztatják és ezeket jó érzékkel és tehetséggel használta ki saját világnézeti céljaira. A realista drámának, amely ugyanebben a világban él, szintén meg kell küzdenie ezekkel a problémákkal, amelyeket leegyszerűsítéssel, sematikus optimizmussal és tételes megoldásokkal soha művészileg hatalmába nem kerithet, legfeljebb csak ujabb érveket szállíthat annak a polgári esztétikának, amely a realizmus korszerűtlenségével támasztja alá az abszurd egyedüli jogosultságát. Azok az elidegenedést jelenségek, amelyek az abszurd Írók tematikájának alapjául szolgálnak, létező jelenségek; uralkodó szerepet töltenek be a polgári világban és számos mozzanatuk fellelhető a szocialista építés jelen átmeneti korszakában is. A döntő kérdés a drámaírás szempontjából - akár polgári, akár szocialista országban születő drámáról van szó -, hogy e jelenségeket az iró "belülről" vagy "felülről" ábrázolja-e. A polgári kritikai dráma nem egy kiemelkedő alkotója, Dürrenmatt-tól Albee-lg, az abszurdokkal ellentétben, képes rá, hogy ezeket a jelenségeket többé vagy kevésbé felülről mutassa be, nem abszolutizálva-fetisizálva, hanem társadalmi feltételezettségükben; fokozott mértékben kell érvényesülnie ennek az igénynek a szocialista • Idézi Martin Easlín . I. m. 74. o.
