Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
azonban nem reális szükségszerűség, hanem egyedül az irói önkény mozgatja, a mü alapvető átgondolatlanságát, dráma iatlanságát, a színpadról áradó szürkeséget és unalmat csak fokozzák a gondolatiságot pusztán mimelő, funkciótlan lirai betétek. Ellentétben eddigi módszerünkkel, csak azért idézünk most egy példát - a Vak kikiáltó nevű narrátor szövegéből -, mert igen jellemzőnek érezzük a ma oly divatos, de egyelőre csak zsákutcákba torkolló álbrechtieskedésére. Bizony, nekem is jó volna egy ébresztőóra, ha valaki időnként felhúzná nekem. Egyébként furcsa ez: a dolgok ugy mennek előre, mint a földi giliszta, az orr nem mozog már, de mögötte minden más halad előre, és a dolgok illedelmesen gyűrűznek a vak orrcsonk mögött, mintha utol akarnák érni a mozdulatlan kismutatót. Csak a hadseregben vagy az óra lapján megy minden pontos lépésben, rendezett sorban, de sajnos a dolgok igazából csak később robbannak, látni, mint hajtottak ki, és csak ha már kirobbantak, lehet hallani őket. Ezért nem nagyon szeretek beszélni, legfeljebb csak azért, hogy néha szolgálatot tegyek, olyankor, amikor a többiek valóban komolyan keresnek témát a társalgáshoz. A liraiságnak ezeken az értelmezésein tul nézetünk szerint van korunknak egy sajátosan és par excellence lírainak nevezhető drámája: az abszurd dráma.Ez az irányzat, amelyet tartalmi szempontból már sokan dolgoztak fel igen alaposan s amelynek ilyen elemzése e helyütt nincs szándékunkban, lényeges vonásait tekintve valóban uj és a második világháború utáni korszak tipikus terméke; mindamellett szemléletét és művészi módszereit illetően azért megvannak az előzményei. Most, a lirai dráma problémáját kutatva, csak egyetlen ilyen előzményre szeretnénk rámutatni: a maeterlincki drámára. Maeterlinck már Ibsen életének utolsó szakaszában, egy általa sajátosan értelmezett valóság nevében üzent hadat nemcsak a zárt szerkesztésű drámá-