Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában

harmonikus drámák alkotására képessé tenné őket. T. S. Bliot vagy Christopher Fry önmagukban legszebb, legtalálóbb költői képet vagy metaforái sem telithetik költői értékkel e szerzők zaveios, misztikus mondanivalóju drámáit, mig a hozzájuk költői tehetség dolgában nem is mérhető Arthur Miller korunk legköltőibb drámáinak egynémelyikét alkotta meg. Feltétlenül megjegyzendő itt, hogy éppen a mi korunkban,amikor a mesterséges lekerekitettség, az intrika-dramaturgia egyre korszerűtlenebbé, egyre bántóbbá válik, s amikor a drámairók munkájának egyre inkább a valóság mélyén lappangó törvényszerűségek feltárására kell irányulnia, ez a fajta liraiság egyre inkább előtérbe lép és a nagy drámák megítélésének egyik lényeges mércéje lesz. Más értelemben beszélünk a dráma liraiságáról akkor, amikor Bertolt Brechtre gondolunk, vagyis a liraiságot összekapcsoljuk a brechti epikus drámával együttjáró reflexiv elemek térhódításával, viszonylagos önállósulásával. A brechti epikus drámában a különválasztott lirai elemeknek, a songoknak, verseknek,vagy a prózában tartott, de költői értékű kommentároknak elsősorban nem hangulati, hanem brechti értelemben vett dramaturgiai funkciójuk van: szerves részei az elidegenítés technikájának, arra hivatottak, hogy kizökkentsék a nézőt a drámai sik nyújtotta élményből és a mü gondolati-filozófiai anyagát variálják, gazdagítsák, mélyitsék el vagy tudatosítsák egy más műfaj síkján. Ez a fajta lira késlelteti a cselekményt, de egyben süriti is, ugy szünteti meg érvényét,hogy legfontosabb tartalmi lényegét egyben más eszközökkel, de tovább rezonáltatja, ellenpontozza vagy továbbfejleszti- legjobb példáiban pedig

s pl. a Koldusopera egyes songjaiban, bámulatos bravúrral egyesíti a lirai, epikai és drámai funkciót. Éppen ezért utánozhatóságára mindaz vonatkozik, amit a brechti epikus drámával kapcsolatban fentebb már elmondottunk: a brechti drámákat megalapozó kérlelhetetlenül szi-