Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában

ja. Megintcsak nem a közönség Ízlésének fetlsizálásáról van szó, hiszen Brecht elutasitásában valóban nagy szerepe van a plüssdivány-szemléletnek; de vajon Brecht utja a leghatékonyabb eszköz-e a plüssdivány-szemlélet eloszlatására? Kétségtelen, hogy a művészileg legfejlettebb szemléletű, korunk igényeihez leginkább felnövő néző is változatlanul és nézetünk szerint jogosan a szinház! élménytől illúzió és játék, feszültség és elidegenítés, cselekmény és reflexió bizonyos dialektikus egységét várja el, és ennek az egyensúlynak megbomlásáért a brechti dramaturgia egyéb izgalmai nem mindig kárpótolják. Mindezek a meggondolások nem csorbítják a brechti életmű nagyságát és jelentőségét és nem változtatnak azon a tényen sem, hogy munkásságának bizonyos tanulságai mellett egyetlen mai drámairó sem mehet el közömbösen (tanulmányunk utolsó fejezetében erról még bővebben lesz szó),de feltétlenül megerősítik a brechti életmű lényegbeli megismételhetetlenségéről való elképzelést. Haladó világnézetű Írók számára tehát a brechti életmű megismétlése egészében aligha lehetséges, bár ugyanakkor, ismételjük, számos tanulság megszivlelése és értékesítése semmiképp sem kerülhető el. Retrográd vagy bizonytalan szemléletű Írók kezén azonban a brechti epikus dráma vívmányai teljességgel visszájukra fordulnak, olyannyira, hogy az általuk használt epizálási megoldásokhoz valósággal szentségtörés odallleszteni a "brechti" jelzőt. Ezzel a körülménnyel egyébként még egyes polgári művészek és esztéták is tisztában vannak, felismerve, hogy Brecht utjának folytatása Brecht világszemlélete nélkül művészi képtelenség. A Koldusoperát utánzó zenés játékok kapcsán jegyzi meg például Werner Egk: "Egy epikus, politikai színezetű színház politikai vagy erkölcsi eszme nélkül éppoly képtelenség, mint egy artisztikus zenés szinház esszenciá-