Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

II. A zárt formák problémája

társadalmi drámák között keresendők; viszont sem a múltban, sem ma nem találunk olyan reprezentatív, nagy drámát, amely a társadalomból kiemelt egyének ábrázolását tűzné ki céljául. Az eddigi lapokon be kívántuk bizonyítani: a zárt vagy hagyományos formák jogosultsága napjainkban változatlanul fennáll és ezt egyként igazolja a drámairól gyakorlat és a közönségvisszhang, valamint az az esztétikai Ítélkezés is, amely különbséget tesz bulvárdráma és realista dráma, mesterséges lekerekitettség és harmonikus, gondolatilag tisztázott koncepció között. Ugyanakkor azonban nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy számos mai drámaíró ezt a fajta, mondjuk, lorcai vagy miller1 kerekséget is mesterkéltnek érzi és állandó áttörési kísérleteket kezdeményez az epika és a lira felé. A következőkben e kisérletek indítékait és eddigi eredményeit igyekszünk majd áttekinteni.