Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
II. A zárt formák problémája
ció éa a formai avultság elleplezésére az Írók modernnek tetsző fűszerekkel leplezik a feltálalt étel unalmas izét; tompítanak a tul látványos hatásokon, időrendet bolygatnak, filmvetítéseket alkalmaznak vagy narrátort léptetnek fel; a tézisdráma alapvető ismérvei, az esetszerüség, a csak külsőleg összetartott bonyodalomsor, a közhelyszerű jellemek minden ilyen esetben kielemezhetőek. És a legőszintébb ebből a szempontból még mindig a szokványos bulvárdráma, amely többnyire óvakodik is az ilyen formai trükköktől és modern környezetben, mai alakokkal, de a scribe-i receptet variálja tovább. Az őszinteség alapvető oka természetesen a közönséghez való alkalmazkodás; az ilyen müvek törzsközönsége mindmáig ragaszkodik az évtizedek óta megszokott színházi élményhez.) Szemben azzal a drámatipussal, amely mintegy a Társa dalom támaszaib ól és a Népgyülölőb ől indul ki, annál harmonikusabbnak érezzük viszont az olyan mai, zárt szerkesztésű drámákat, amelyek inkább a későbbi Ibsen-drámáktól, a Vadkacsát ól, a Rosmersholm tó1. a John Gabriel Borkmant ól származtathatják magukat. Ezek, sok esetben Csehov vívmányait is felhasználva, megtartják a mese tömörségét, a forma viszonylagos "bontatlanságát", a néhány szereplőre épülő feszes cselekményt, az atmoszféra súlyos és erőteljes egységét, de kiküszöbölik a mesterkélt feszültséget, a félszinen drámai, de lényegében hiteltelen cselszövéseket, és inkább bensőségre törekednek, ami a koncepció szempontjából azt jelenti: a polgári társadalom intézményeinek és törvényeinek kézenfekvő leleplezése helyett a társadalomnak az emberekre gyakorolt romboló hatását és az embereknek e nyomásokkal szembeni reagálását mutatják be. Olyan müvekre gondolunk itt, mint például O'Neill Boldogtalan hold ja. Garcia Lorca B ernar da háza , Miller Pillantás a hidról . Tennessee Williams A vágy villamosa vagy Miroslav Krleza Agónia cimü drámája - tehát a mai dráma termés vitathatatlan csúcspontjairól van szó, amelyek, bár a hagyo-
