Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

II. A zárt formák problémája

- mert Brecht óta igy is szokták mondani - arisztotelészi dramaturgia közé csak valami mitizált korszerűség, vagy Inkább modernizmus nevében lehet egyenlőségjelet tenni. Az utóbbi kategóriába ugyanis sok elemével beletartozik a világ drámairodalmának valamennyi remekmüve és a mai dráma számos kiemelkedő alkotása is. Érdemes ebből a szempontból röviden utalni a Shakespeare-kérdésre. Napjainkban, és különös hangsúllyal az 1964-es Shakespeare-évforduló kapcsán, egyre többet beszélnek a shakespeare-i drámáról, mint eszméuyről, és a Shakespeare utáni nosztalgikus sóhajtozás jogosultságát alátámasztja az a tény, hogy Shakespeare mai népszerűsége előadás- és nézőszámokban is kifejezhetően valóban egyre fokozódik. A nyitott shakespeare-i és a zárt ibseni forma között természetesen igen nagy a különbség, és mégis megkockáztatható a feltevés: népszerűségük gyökerei a mélyben közösek; a Hamlet hasonló belső igényeket elegit ki, mint az ibseni tipusu szerkezeten épülő Salemi boszorkányok

, sőt, ezek az igények találják meg a maguk számitását, persze mélyen leszállított fokon, a bulvárdrámában is. Akármilyen kényelmetlenül hangzik is tudniillik a mitizált korszerűség, az intellektuális elit-dráma képviselői számára: a bulvárdráma, minden korlátozottságának elismerése mellett, többet őriz a dráma lényegéből, mint az abszurdok vagy egyéb avantgárd csoportok legtöbb alkotása, még akkor is, ha ez utóbbiak hitük szerint vagy valójában sokkal életbevágóbb,

sokkal döntőbb jelentőségű mondanivalót kivannak a közönség számára hirdetni. Pritz Hochwälder Közvádló cimü darabja például színtiszta történelmi bulvárjáték; merőben kiagyalt, egyedi, kiszélesíthető értelem nélküli szines "storyt" tálal fel Fouquier-Tlnville bukásáról, azzal a mottóval: amikor a hóhért akasztják. És mégis,ha alacsony fokon is, de specifikusan színházi élményben részesiti a nézőt, abban az értelemben, ahogy azt találóan foglalja össze egy kritikus: "Ostoba a néző, aki,akárcsak velem történt, bizonyos örö-