Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

II. A zárt formák problémája

döntési lehetőségek zsugorodásával, a jelképes magaslatra emelhető és mégis reális történések meglelésének nehézségeivel. Â bézisdráma szerzői ezt a nehézséget a hamis intrikán alapuló eset-dráma technikájának kidolgozásával kerülték meg; és mindaz, amit Ibsennél problematikusnak vagy elavultnak érzünk, hasonlóképpen a valóságanyaggal való küzdelem téves vagy félrecsúszott megoldást kisérleteiből fakad. Hogy a polgári valóság megtörténéseiről lefejtse a trivialitás héját és azokat a nagy, szimbolikus drámai általánosítás sikjára emelje, az legjobb müveiben többé-kevésbé sikerült, innen is fakad a már emiitett harmóniának az érzete; amikor azonban a mese és a szimbolikus általánosítás kettéválik, akkor a mesén sok helyütt átütnek a tézisdráma valóban sablonos fordulatai, a meglepetések, a logikátlanságok, illetve a külsőséges logikai kapcsolatok, az intrika egyes elemei, a szálak túlságosan tudatos és kiszámított összebonyolitása. Georg Brandes, Ibsen egyik legnagyobb tisztelője, már 1898-ban birálta például a Hedda Gabiér

t e technikai, de valójában tartalmi okokból eredő mesterkéltség miatt: "Hogy lehet az - teszi fel a kérdést -, hogy Lövborg épp az általa annyira megvetett Tesmannak akarja felolvasni müvét s ezért a kéziratot a kocsmába is magával viszi? Hiszen jól értem én: a kéziratot azért kell magánál hordania, hogy aztán elveszíthesse és Hedda elégethesse - node akkor ls!..* Van aztán ebben a drámában egész sereg kis valószínűtlenség. Igy kevéssé hihető, hogy Elvstedné magával hordaná Lövborg nagy müvének valamennyi jegyzetét, éppoly kevéssé.mint az, hogy aztán, mielőtt még a szeretett férfi holtteste kihűlne,nekiüljön, hogy elrendezze ezeket a jegyzeteket. Ez persze a jövő perspektívájának kedvéért történik." Brandes továbbá, igen finom megérzéssel, már rátapint egy olyan problémára 11 * Georg Brandes

: Das Ibsen-Buch. Dresden 1923. Carl Eelssner. 1^9. o.