M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)
A színészi játék rekonstrukciója
A SZÍNÉSZI játék rekonstrukciója A szinpad valamennyi faktora közül a játék, az alakitás felidézésére törekedtek legelőször a szinházzal foglalkozók. 55 * Legnagyobb irodalmi anyaga, legtöbb tudatosan Őrzött emléke a szinészi játéknak van. Ezen a téren azonban sokkal óvatosabban kell a fejlődés kifejezést alkalmaznunk, mint az eddigiekben. Mert a technikai fejlettség valamely műalkotás - jelen esetben: szinpadi alakítás esztétikai értékét nem befolyásolja, ha a művészi megnyilatkozás adekvát a művel. Az értékelő művészetszemlélet "művészi" vagy "nem művészi" kategóriái helyett, amelyek nagyon szerteágazó vizsgálatokkal sem lesznek feltétlenül időtállóak, a haladást tehát az empirikus művészettörténet és művészetszociológia szempontjából keressük. 56 " Fejezetről fejezetre azoknak a művészi eszközöknek az alakulását vizsgáltuk eddig is, amelyeknek a segítségével bizonyos művészi cél elérése fokozottabban vált lehetővé. Egy önmagában egységes jelenség, a hivatásos magyar színjátszás, a nemzeti, polgári játékszin rekonstrukciós problémáinál a művészi eszközök fejlődését a realizmusra törekvés szempontjából mérlegelhetjük. A felől ugyanis semmi kétségünk sem lehet, hogy az elmúlt másfélszáz év alatt színházaink mindig arra iparkodtak, hogy "tükröt tartsanak a természet elé" - egy uton haladva ebben az általános európai fejlődéssel. Kazinczy már ugyanúgy a természetes játékot kedveli, mint Gyulai Pál, Péterfy Jenő vagy Kosztolányi; hogy az esetleg évszázados eltolódás egyúttal a természetesről alkotott fogalmakban is hozott módosulást, az szintén általános érvényű. Az európai hivatásos színjátszás a való-
