M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)
A színpad rekonstrukciója
telenség nem is zavar sem irót, sem színészt, sem nézőt egészen a negyvenes években uralomra jutó francia romantikus hatásig.Itt azonban a "kiállítás" igénye már nem fölösleges fényűzés többé, hanem a művészi alkotás feltétele. A francia romantikus dráma előadásához és a mintájára készült hazai színmüvekhez feltétlenül szükséges a színpadtechnika gazdagítása. Két áramlat ütközik most meg, az egyik továbbra sem óhajt törődni díszlettel, jelmezzel, maszkkal, világítással, mert véleménye szerint ezek a nemzeti nyelv ápolásához nem szükségesek. A másik, a modernebb, követeli a gazdagabb színpadképet, a kiállítást. Két ideológia áll itt egymással szemben, anélkül, hogy bármelyik fél tudatában volna ennek. A küzdelem annál ellentmondásosabb, mert ugyanegy személy hol ezen, hol azon a párton küzd, kevésbé a személyi kapcsolatok bonyolultsága, mint inkább az eszmei tisztázatlanság következtében. Bajza pl. egyrészt a leghatározottabban a nyelvi igények, a szövegmondás elsőbbsége mellett tör lándzsát, másrészt helyesli a francia romantika térfoglalását, ami pedig nem élhet meg gazdag színpadképek nélkül. Egressy viszont, aki úgyszólván személyében hordozza a francia romantikát és egy későbbi időpontban maradéktalanul diadalra is fogja juttatni, éles ellentétben áll a másik nagy romantikus rendezővel, ïéncsyval, meg az operával, ahol pedig a szinpadi igényesség követelmény - és amelynek diszlettárából a következő husz évben a dráma élni fog. Ezen túlmenően, jó barátságban van Szigligetivel, akit életpályája, dramaturgi képességei ab ovo a puritán, szövegközpontu szinházszemléletre predesztinálnak. A felvilágosodás eszmevilágából származó szinpadi puritanizmus gyakorlatilag csak addig élhet, amig a közönség ennek az ideológiának konzervatív Őrzőjéből, a köznemességből áll. Amint a polgári elem jut túlsúlyba a nézőtéren, - miután az első polgárosulási törekvéseket ïerenc vérbe fojtotta, erre csak félszázad múlva kerül sor - a
