M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

A dráma rekonstrukciója

ter-jelenet

et. Ma ismét mindkettő változatlan, irodalmi alakjában érvényesülhet. Ha azonban a darab jó, jövője számára teljesen közömbös, hogy melyik része mikor esik szilencium alá. Magyarországon a drámai szövegek változására különféle körülmények voltak tehát befolyással. Társadalomtörténeti indítékok folyományaképpen gyakran következett be belső hangsulymódosulás. Gyakorlati szempontból változtatott a szövegeken a szinházi dramaturgia, vagy a rendező. Változtatott; a nyelvújítás korában az Akadémiának az a kis megbizott csoportja, amelyik hivatásszerűen átvizsgálta az előadásra még alkalmas színmüveket és csupán nyelvi szempontból tett észrevételt, vagy módositott. Végül változtatott szövegeinken a cenzúra. Az általánosan elfogadott véleménytől eltéroleg azt kell mondanom, hogy ez a beavatkozás zavart legkevésbé, hiszen az uralkodó gondolkozásmód egy-két évtizeden belül óhatatlanul változott - és változik ma is - az irodalmi klasszikus élete viszont évszázadokra terjed*