M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)
A dráma rekonstrukciója
nan vette a mintát, ha korában már magáról az alkotmányról la elfelejtkeztek?/ De Gyulai, megélője a reformkornak, a szabadságharcnak, 1861-nek, mint a nagy történelmi korváltások tanul rendszerint, csak homályosan látta azt a történelmi periódust, ami e "nagy időket" megelőzte* 1867 után a Bánk lassan-lassan vesztett ideológiai súlyából. Az idegenek uralmát szidni nem esett ugyan roszázul - a "közös ügyek" állandó sérelmi forrásul szolgáltak - , de megérteni azt, ami Katonát, vagy akár még a negyvenes évek Bánkjait is fojtogatta, a polgárosuló Magyarország alig volt képes. A Nemzeti Színház elsősorban mint a szép magyar beszéd gyakorló iskoláját tartotta műsorán, meg abban a tudatban, hogy tisztességgel teljesit egy kulturmissziót. A hangsúly a színészek játékában óhatatlanul a szerelmi háromszög irányába tolódott el. A kissé torzonborz Bánk mellé kikent-kifent Ottó kerül, a serdületlenebb hölgyközönség örömére. A kelleténél nagyobb hangsúlyt nyer Biberach. /Hogy a kóborgó lovag hálás jellemszerep, arra már régen, a romantikus iskolában rájöttek; kiváló "bemondásai" és remek "abgang"-jai vannak./ Holott Katona nem gondolt arra, hogy Biberachnak több szint és teret adjon, mint ami a drámai cselekmény bonyolításához szükséges. Az ő számára ui. Biberach nem romantikus szerep , hanem személyes - és nem kellemes - élmény volt. I. Ferenc idejében a titkos rendőrség tagjainak szóma légió; minden postamester feltörte és elolvasta a figyelemre méltóbb személyek levelezését, minden szinházi előadáson, minden vendéglőben forgolódott egy-két besúgó. Ezt a század vége felé már senki sem tudta; Így adódtak aztán csillogó sisakos, feltűnő szinü kosztümben főszereplői igénnyel "lézengő ritterek" a magyar szinpadókon. A Paulay-Tóth Imre-féle koncepció nagyjából a polgári korszak végéig uralkodó maradt. 1945 után ismertük fel, hogy az egész Bánk bán tulajdonképpen Tiborc szerepe miatt Íródott. Lehet, hogy Katonát ez a tolmácsolás is meglepte volna.
