Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 2. "Bejön egy ember: születik egy világ"

amelynek problémáit, konfliktusait ábrázolnia kell. Âz a dramaturgia, amely tudatosan lemond erről a kezdeti tájékoztatásról, tulajdonképpen csak a naturalizmussal egyidejűleg alakul ki; hiszen eleve azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a játék elején még ne lehessen tudni, melyik szereplő kerül majd az események középpontjába, mi lesz játékbeli funkciója. Ez a szemlélet nagyobb gondot fordit a leleplezésre, mégpedig nem arra, amely a szinpadon a szereplők között történik, hanem arra, amely a közönség számára, néha meglepetésére, csalódásával kisérve bonyolódik le. A kezdő pillanat jellemző erejét huzza alá a mozgás jellege és milyensége is. A gyakorlati szinházi emberek tudják a legjobban,milyen fontos minden szinész számára első megjelenése a szinpadon, milyen gondosan keresi a "belépő" helyét és módját. Rendszerint azt igényli, hogy a maga teljességében mutathassa meg magát, rinnek az igénynek a szolgálatában az idők során a legkülönbözőbb megoldások alakultak ki. A mozgásban érkező szinész valóban egy világot hoz magával: ritmusa, lendülete, mozgásának iránya még megszólalása előtt jellemalkotói erővel birhat.Még a mozgás irányára nézve is különböző megoldások alakultak ki: a nézők által körülfogott játéktéren rendszerint teljes kört ir le a belépő szinész, a nézőtérrel szemben lévő szinpadon viszont diagonális vonalat. Ezek a szokások és nem képzőművészi meggondolások alakították ki a színpadok úgynevezett "hangsúlyos pontjait" és hozták létre a japán szinpadok hires sajátosságát, a főszereplők belépésére használt "virághidat", a hanamicsit. A teljes kép még további vonásokkal gazdagodhatik az olyan szinjátéktipusoknál, ahol a színészek számára a megszólalás lehetősége (szó és ének) adva van. Az önbemutatás sokszor már a szinfalak mögött megkezdődik. Különösen népi-humoros játéktípusok esetében évszázadokon és évezredeken keresztül elfogadott "előrejelzés" az, hogy a szereplő hangja már szinre lépése előtt felhangzik: Punch csipogó visítása