Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 2. "Bejön egy ember: születik egy világ"

2* "BEJÖN EGY EMBER; SZÜLETIK EGY VILÁG" A sok-sok, változatos előkészítő mozzanat után, a várakozás felcsigázott hangulatában végülls el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor az igazi játék megkezdődhetik* A néha talán hosszadalmasnak tűnő folyamat lezárul és uj fázis kezdődik. A más jellegű hangvételt igen sokszor határozott jel adja tudtul: a zenekar tust huz, a francia színpadokon évszázadok óta súlyos bot három koppantása adja meg a jelt, máshol két vagy három gongütéssel vált át szinpad és nézőtér és hogy az akusztikus jelekhez vizuális is társuljon, fokozatosan és határozott ritmusban elsötétülnek a lámpák, kialszanak, hogy a teljes sötétből egy U-Jt egy másik világ bontakozzék ki* Ennek a másik világnak sajátos a rendje, öntörvényű. Mostantól kezdve kerülhet felhasználásra mindaz az előzmény, amely az előkészítés időszakában hasznos információként eljutott az előadás nézőihez és egészül majd ki mindazzal, ami mostantól kezdve a játék számára kijelölt térben történni fog. És a történendők közül is a legfontosabb nomentum az, amit fejezeteimül választottunk s amit egy cikkében Hevesi Sándor fogalmazott meg ,ilyen szépen és tömören: "Bejön egy ember; születik egy világ."

1. Az indiai táncdrámák egyik típusának, a kataakaii

nak is van egy szép meghatározása arra a pillanatra, amely közvetlenül megelőzi a színésznek a belépését s a félig leengedett függöny mögül kivillan! engedi a bejönni készülő figura várakozó alakját, hogy bemutassa azt, aki "ki akar törni a nem-létből a létbe"* Az előjátékok is lehetővé tették, hogy egyes szereplők, elsősorban a különböző játékvezetők, megjelenjenek a