Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

I. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉRŐL - 2. A színjáték művészetének néhány sajátossága - e/ A zene kiemelt jelentősége a színjáték világában

racionalizálható, s hogy a szöveg és zene, a szinpad és a zenekar abszolút egysége elérhető. A tiszta, az abszolút művészet mindig egységes és oszthatatlan... Mihelyt azonban a művészetek párosodnak - az egység merő illúzióvá lesz, amennyiben csakis a hatásban jelentkezik, de tulajdonképpen nincsen is meg."^* És annak a brechti elképzelésnek a mélyén, hogy a zene eszközül használható fel a "V-effekt", az "elidegenítés" céljaira, az a feltételezés szerepel, hogy a zene "másik esztétikai sikban" '* fekszik, tehát színpadi alkalmazása megtöri az egységet, megszakítja a folyamatosságot. Pedig érezniök kell, hogy ez a szétválasztás mégsem egészen természetes és hogy ez igy xs van, arra éppen megint Hevesi idézett cikke a példa, ahol szinte reménykedőén irja le: "Okvetlenül ugy kell lennie, hogy a zenében olyan erők is szunnyadoznak, amelyeket csak a szinpad tud életre kelteni, szóval kell, hogy a zenében olyan drámai lehetőségek lappangjanak, amelyek nincsenek meg a szóban, s amelyek ennélfogva irott párbeszédekben ki cg sem fejezhetők." És hogy valóban, az európai szinpad számára, minden valószínűség szerint egy magasabb szintézis formájában, újra megnyerhető lesz zene és szinjáték művészi egysége, azt Walter Felsenstein gyakorlata és elmélete is reméltet!. Egy hosszabb beszélgetésben idevonatkozó véleményét igy fogalmazta meg: "Hogy az opera nem csak jelmezes koncert... hanem szinjáték. és hogy a zené nek elemi-dramatikus a lényege - ez olyan felismerés, amelyhez újra el kellett jutnunk, ha a zenés szinház gondolatának meg kellett születnie."

6

^' És ha az egyik oldalról Pelsenstein, mint az uj operai szinjáték-stilus megreformálója jelentkezik ilyen gondolatokkal, akkor arra is érdemes felfigyelni, hogy éppen az utóbbi évtizedekben ®g?r« erősebb nosztalgia ébredt a "prózai" színházakban, a csak-szövege

s drámák rendezőiben, hogy produkcióikat valamiképpen kikerekítsék, szuggesztivabbá tegyék s hogy ez a törekvésük az esetek túlnyomó többségében éppen a zene